PAH vegyületek: szerkezetük, előfordulásuk és hatásaik az egészségre

A poliaromás szénhidrogének világa körülvesz bennünket, még ha nem is gondolunk rá minden nap. Ezek a vegyületek ott vannak a városi levegőben, amit belélegzünk, a grillezett húsban, amit fogyasztunk, sőt még a cigarettafüstben is, amely mellett elhaladunk az utcán. A PAH vegyületek témája azért különösen érdekes, mert egyszerre mutatják be a modern élet kémiai komplexitását és az emberi egészségre gyakorolt hatásokat.

A poliaromás szénhidrogének olyan szerves vegyületek, amelyek több benzolgyűrűt tartalmaznak kondenzált formában. Ezek a molekulák természetes úton is keletkeznek, például erdőtüzek során, de az ipari tevékenység és a fosszilis tüzelőanyagok használata jelentősen megnövelte jelenlétüket környezetünkben. A témát többféle szemszögből is megközelíthetjük: a kémiai szerkezet, a környezeti hatások és az egészségügyi kockázatok oldaláról egyaránt.

Az elkövetkező sorok során betekintést nyerhetsz a PAH vegyületek fascinálóan összetett világába. Megtudhatod, hogyan épülnek fel ezek a molekulák, hol találkozhatunk velük a mindennapi életben, és milyen hatásokat gyakorolhatnak szervezetünkre. Gyakorlati példákon keresztül megértheted, hogyan kerülhetjük el a káros expozíciót, és milyen módszerekkel mérhetjük jelenlétüket környezetünkben.

A poliaromás szénhidrogének kémiai felépítése

A PAH vegyületek molekuláris architektúrája lenyűgöző példája annak, hogyan alakulhatnak ki stabil, mégis reaktív szerkezetek a szén és hidrogén atomok kombinációjából. Ezek a molekulák alapvetően benzolgyűrűkből épülnek fel, amelyek egymással megosztott szénatomokon keresztül kapcsolódnak össze. Ez a kondenzált szerkezet különleges stabilitást biztosít, ugyanakkor meghatározza a vegyületek fizikai és kémiai tulajdonságait is.

A legegyszerűbb PAH vegyület a naftalin, amely két benzolgyűrű összekapcsolódásából áll. A molekulában található tíz szénatom és nyolc hidrogénatom C₁₀H₈ összegképlettel írható le. A naftalin szerkezete síkban elhelyezkedő, merev molekulát eredményez, amelyben a π-elektronok delokalizálódnak az egész gyűrűrendszerben.

Ahogy növekszik a benzolgyűrűk száma, úgy válnak egyre összetettebbé és érdekesebbé ezek a vegyületek. Az antracén és fenantén már három gyűrűt tartalmaz, de eltérő elrendeződésben. Az antracén lineáris szerkezetű, míg a fenantén szögletesen hajlott formát mutat. Ez a strukturális különbség jelentős hatással van a vegyületek tulajdonságaira és biológiai aktivitására.

Természetes és antropogén források

Természetes előfordulás a környezetben

A természet saját maga is termel poliaromás szénhidrogéneket különböző folyamatok során. Az erdőtüzek talán a legjelentősebb természetes forrást jelentik, ahol a növényi anyagok nem teljes égése során keletkeznek ezek a vegyületek. A vulkáni tevékenység szintén hozzájárul a PAH koncentrációk növekedéséhez, különösen a vulkánok közvetlen környezetében.

A fosszilis üledékek természetes módon is tartalmaznak PAH vegyületeket, amelyek millió évek alatt alakultak ki a szerves anyagok lassú átalakulása során. Ezek a vegyületek fokozatosan szabadulnak fel a környezetbe, különösen akkor, amikor az üledékes kőzetek felszínre kerülnek vagy erodálódnak.

Érdekes módon még a csillagközi térben is kimutatták PAH vegyületek jelenlétét. Ezek a molekulák a csillagok körüli por- és gázfelhőkben alakulnak ki, és fontos szerepet játszanak az univerzum kémiai evolúciójában.

Ipari és közlekedési források

Az emberi tevékenység drámaian megnövelte a PAH vegyületek környezeti koncentrációját. A kőolaj-finomítás és a petrokémiai ipar jelentős mennyiségű poliaromás szénhidrogént bocsát ki a környezetbe. Ezek a vegyületek nemcsak a finomítók közvetlen környezetében jelennek meg, hanem a termékekkel együtt széles körben elterjednek.

A közlekedés, különösen a dízelmotorok égése során keletkező kipufogógázok gazdag forrásai a PAH vegyületeknek. A városi környezetben a forgalmas utak mentén mért koncentrációk gyakran többszörösen meghaladják a természetes háttérszintet. A repülőgépek üzemanyagának égése szintén hozzájárul a probléma súlyosbodásához, különösen a repülőterek környékén.

Az alumíniumkohászat és más fémiparágak szintén jelentős PAH kibocsátók. Az elektródák használata során keletkező füst és por nagy mennyiségű poliaromás szénhidrogént tartalmaz, amelyek mind a munkavállalókra, mind a környező lakosságra hatással vannak.

Fizikai és kémiai tulajdonságok

A PAH vegyületek tulajdonságai szorosan összefüggenek molekuláris szerkezetükkel és méretükkel. A forráspontjuk általában magas, ami a molekulák közötti erős van der Waals kölcsönhatásoknak köszönhető. A naftalin 218°C-on forr, míg a nagyobb molekulák, mint a benzo[a]pirén, még magasabb hőmérsékleten válnak gáz halmazállapotúvá.

Vízben való oldhatóságuk rendkívül alacsony, ami a hidrofób természetükből adódik. Ez a tulajdonság különösen fontos környezeti szempontból, mivel ezek a vegyületek hajlamosak a bioakkumulációra és a zsírszövetekben való felhalmozódásra. A lipofil karakterük miatt könnyen átjutnak a biológiai membránokon és beépülnek a sejtek zsíros komponenseibe.

A fotooxidáció különösen fontos folyamat a PAH vegyületek környezeti viselkedésében. UV sugárzás hatására ezek a molekulák reaktív gyökökkel reagálnak, ami gyakran még toxikusabb származékokat eredményez. Ez a folyamat különösen jelentős a légkörben, ahol a napfény hatására gyorsan lebomlanak, de közben káros metabolitokat hoznak létre.

Környezeti előfordulás és eloszlás

Levegőminőség és légköri koncentrációk

A városi levegő PAH koncentrációja jelentősen eltér a vidéki területekétől. Nagyvárosokban a koncentráció akár 10-100-szorosa lehet a természetes háttérszintnek, különösen a forgalmas utak és ipari létesítmények közelében. A téli hónapokban ez a különbség még markánsabb, mivel a fűtés és a meteorológiai viszonyok együttesen növelik a koncentrációt.

A részecskékhez kötött PAH vegyületek különösen veszélyesek, mivel mélyen behatolnak a légutakba és hosszú ideig ott maradnak. A PM2.5 és PM10 részecskék felületén adszorbeálódott poliaromás szénhidrogének könnyen eljutnak a tüdő mélyebb régióiba, ahol felszívódhatnak a véráramba.

Érdekes jelenség a szezonális változékonyság: télen általában magasabbak a koncentrációk a fokozott fűtés és a kedvezőtlen meteorológiai viszonyok miatt. Nyáron a magasabb hőmérséklet és a fokozott fotooxidáció gyorsabb lebomlást eredményez, de ugyanakkor több reaktív metabolit keletkezik.

Talaj és vízi környezet

A talajban felhalmozódott PAH vegyületek hosszú távú környezeti problémát jelentenek. Ezek a vegyületek erősen kötődnek a talaj szerves anyag tartalmához és csak lassan bomlanak le. Különösen problémás a helyzet ipari területeken, ahol évtizedeken át zajló szennyezés eredményeként extrém magas koncentrációk alakulhattak ki.

A vízi környezetben a PAH vegyületek elsősorban az üledékben halmozódnak fel, ahonnan fokozatosan felszabadulhatnak és bejuthatnak a táplálékláncba. A folyók és tavak üledéke gyakran történelmi archívumként működik, megőrizve a múltbeli szennyezési eseményeket.

"A PAH vegyületek környezeti stabilitása és bioakkumulációs képessége miatt ezek a szennyezők évtizedekig jelen maradhatnak az ökoszisztémában, folyamatosan veszélyeztetve az élő szervezeteket."

Egészségügyi hatások és toxikológia

Akut és krónikus expozíció

A PAH vegyületekkel való akut expozíció általában bőr- és nyálkahártya irritációt okoz. A szemek könnyezhetnek, a légúti nyálkahártya gyulladhat, és bőrpír jelentkezhet. Ezek a tünetek általában rövid távúak, de ismétlődő expozíció esetén krónikus problémákká válhatnak.

A krónikus expozíció sokkal súlyosabb következményekkel járhat. A hosszú távú PAH expozíció összefüggésben áll különböző daganatos megbetegedések kialakulásával, különösen a tüdő-, bőr- és húgyhólyagrák esetében. Az epidemiológiai tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy a magas PAH expozíciónak kitett munkavállalók körében megnövekedett a rákos megbetegedések aránya.

A reproduktív egészségre gyakorolt hatások szintén aggasztóak. Terhes nők PAH expozíciója összefüggésbe hozható alacsony születési súllyal, koraszüléssel és fejlődési rendellenességekkel. A férfiak esetében a spermiumok minősége és mennyisége is csökkenhet krónikus expozíció hatására.

Metabolizmus és detoxifikáció

A szervezetbe jutott PAH vegyületek komplex metabolikus átalakuláson mennek keresztül. A máj citokróm P450 enzimrendszere próbálja lebontani ezeket a vegyületeket, de sajnos gyakran még reaktívabb és toxikusabb metabolitokat hoz létre. Ez a bioaktiváció különösen veszélyes, mivel ezek a metabolitok közvetlenül károsíthatják a DNS-t.

A glutation konjugáció az egyik legfontosabb detoxifikációs mechanizmus, amellyel a szervezet megpróbálja eltávolítani a PAH vegyületeket. Azonban ez a rendszer könnyen túlterhelődhet magas expozíció esetén, ami a toxikus hatások fokozódásához vezet.

Az epoxid hidrolázok szintén fontos szerepet játszanak a PAH metabolizmusban. Ezek az enzimek próbálják hidrolizálni a reaktív epoxid intermediereket, de hatékonyságuk egyéni genetikai variációk miatt jelentősen eltérhet emberek között.

Analitikai módszerek és mérési technikák

Mintavételi stratégiák

A PAH vegyületek megbízható analitikája precíz mintavételi technikákat igényel. Levegőminták esetében általában nagy térfogatú mintavevőket használnak, amelyek szűrőpapírra gyűjtik a részecskékhez kötött PAH-okat, míg gázfázisú komponenseket adszorbens anyagokkal fogják fel. A mintavétel időtartama kritikus, mivel túl rövid mintavétel esetén nem kapunk reprezentatív eredményt, túl hosszú esetén pedig a vegyületek lebomlhatnak.

Vízmintáknál különös figyelmet kell fordítani a minta stabilizálására. A PAH vegyületek hajlamosak a fotodegradációra és a mikrobiális lebomlásra, ezért a mintákat sötét, hűvös helyen kell tárolni és minél előbb fel kell dolgozni. Szilárd fázisú extrakciós (SPE) technikákat alkalmaznak a vegyületek koncentrálására és tisztítására.

A talajminták esetében a homogenizálás különösen fontos, mivel a PAH vegyületek eloszlása gyakran egyenetlen. Száraz őrlést követően oldószeres extrakciót alkalmaznak, általában Soxhlet extrakcióval vagy gyorsított oldószeres extrakcióval (ASE).

Kromatográfiás és spektroszkópiai technikák

A gázkromatográfia tömegspektrometriával (GC-MS) kapcsolva a leggyakrabban alkalmazott analitikai módszer PAH vegyületek kimutatására. Ez a technika kiváló szelektivitást és érzékenységet biztosít, lehetővé téve akár pikogram/m³ szintű kimutatást is. A kapilláris oszlopok használata és a hőmérséklet programozott emelése optimális elválasztást eredményez.

A folyadékkromatográfia fluoreszcencia detektorral (HPLC-FLD) szintén népszerű módszer, különösen akkor, ha a termolabilis PAH vegyületeket kell analizálni. A fluoreszcencia detektálás rendkívül szelektív és érzékeny ezekre a vegyületekre, mivel karakterisztikus gerjesztési és emissziós spektrummal rendelkeznek.

🔬 Fejlett technikák közé tartozik a kétdimenziós gázkromatográfia (GC×GC), amely még jobb elválasztást tesz lehetővé komplex minták esetében, valamint a nagy felbontású tömegspektrometria (HRMS), amely pontos molekulatömeg meghatározást biztosít.

Minőségbiztosítás és validálás

Az analitikai eredmények megbízhatósága érdekében szigorú minőségbiztosítási protokollokat kell követni. Minden mintasorozathoz tartoznia kell vak mintának, ismétléseknek és standard referencia anyagoknak. A kalibrációs görbéket rendszeresen ellenőrizni kell, és a detektálási határokat minden módszer esetében meg kell határozni.

A módszervalidálás során meg kell határozni a pontosságot, precizitást, linearitást és robosztusságot. Különös figyelmet kell fordítani a mátrix hatásokra, mivel a valós minták gyakran interferáló komponenseket tartalmaznak, amelyek befolyásolhatják az eredményeket.

"A PAH analitika területén a minőségbiztosítás kulcsfontosságú, mivel az eredmények gyakran szabályozási döntések alapját képezik és közvetlen hatással vannak a közegészségügyi intézkedésekre."

Gyakorlati példa: PAH koncentráció mérése városi környezetben

Lépésről lépésre: mintavételi protokoll

A városi PAH monitoring első lépése a megfelelő mintavételi helyek kiválasztása. Általában a forgalmas utak mentén, ipari létesítmények közelében és lakóövezetekben helyeznek el mintavételi pontokat. A mintavevő berendezést 1,5-4 méter magasságban installálják, hogy a légzési zónát reprezentálja.

A második lépés a mintavételi program megtervezése. 24 órás mintavételi ciklusokat alkalmaznak, hetente 2-3 alkalommal, hogy reprezentatív képet kapjanak a koncentráció változásokról. Téli és nyári periódusban is végeznek méréseket a szezonális variáció meghatározására.

A harmadik lépésben történik a tényleges mintagyűjtés. Nagy térfogatú (több mint 200 m³) levegőmintákat vesznek kvarcszűrő és polisztirol-divinilbenzol adszorbens kombináció segítségével. A szűrőket folyamatosan cserélik és -18°C-on tárolják a feldolgozásig.

Laboratóri feldolgozás és eredmények

A minta-előkészítés során a szűrőket és az adszorbenst együtt extraháljuk dichlórmetán-metanol keverékével. Az extraktumot koncentráljuk és szilikagél oszlopon tisztítjuk a zavaró komponensek eltávolítására. A végső extraktumot GC-MS rendszeren analizáljuk.

Az eredmények értékelése során 16 prioritás PAH vegyület koncentrációját határozzuk meg. Egy tipikus városi környezetben a következő koncentrációkat mérhetjük:

🏭 Ipari területen: 50-200 ng/m³ összPAH koncentráció
🚗 Forgalmas úton: 20-80 ng/m³ összPAH koncentráció
🏘️ Lakóövezetben: 5-25 ng/m³ összPAH koncentráció
🌳 Háttérterületen: 1-5 ng/m³ összPAH koncentráció
📊 Referencia értékek: WHO ajánlás szerint <1 ng/m³ benzo[a]pirén

Gyakori hibák és megoldások

A mintavétel során gyakori hiba a nem megfelelő áramlási sebesség beállítása, ami reprezentativitási problémákhoz vezet. Fontos a kalibráció rendszeres ellenőrzése és a meteorológiai paraméterek egyidejű mérése.

Az analitikai fázisban gyakran problémát okoz a minta szennyeződése vagy a nem megfelelő tárolás. A szűrőket mindig előtisztított alumínium fóliában kell tárolni és kerülni kell a műanyag edények használatát, mivel azok PAH vegyületeket adhatnak le.

Az eredmények értelmezésénél figyelembe kell venni a meteorológiai viszonyokat, a forgalmi intenzitást és a szezonális hatásokat. A nyers adatok önmagukban félrevezetők lehetnek, ezért statisztikai elemzés és trendanalízis szükséges a megbízható következtetések levonásához.

Expozíció csökkentése és megelőzés

Személyes védelmi intézkedések

Az otthoni környezetben több egyszerű lépéssel csökkenthetjük a PAH expozíciót. A grillezés során kerüljük a túlzott hőmérséklet alkalmazását és a zsír lángra kapását. Használjunk szellőztetőt főzés közben, és lehetőség szerint válasszuk a gőzölést vagy sütést a grillezés helyett.

A közlekedés során törekedjünk arra, hogy elkerüljük a forgalmas utakat gyaloglás és kerékpározás közben. Ha mégis ezeken kell haladnunk, válasszuk a kevésbé forgalmas időszakokat. Autóban utazva zárjuk be az ablakokat és használjuk a belső levegő keringtetést forgalmas szakaszokon.

Lakásválasztásnál vegyük figyelembe a környező forgalmat és ipari létesítményeket. A főutak és autópályák közelében lévő ingatlanok általában magasabb PAH koncentrációnak vannak kitéve. A lakás szellőztetését időzítsük úgy, hogy elkerüljük a csúcsforgalmi időszakokat.

Munkahelyi biztonság és védelem

Az ipari munkakörnyezetben elengedhetetlen a megfelelő személyi védőeszközök használata. A légzésvédelem különösen fontos olyan munkaterületeken, ahol PAH vegyületek keletkezhetnek vagy felhasználásra kerülnek. A szűrős félmaszkok minimális védelmet nyújtanak, súlyos expozíció esetén teljes arcmaszkot kell használni.

A bőrvédelem szintén kritikus, mivel a PAH vegyületek könnyen felszívódnak a bőrön keresztül. Vegyszerálló kesztyűk és védőruházat használata kötelező, és a munka befejezése után alapos tisztálkodás szükséges. A szennyezett ruhákat külön kell kezelni és mosni.

Rendszeres egészségügyi ellenőrzés javasolt a PAH expozíciónak kitett munkavállalók számára. Ez magában foglalja a légzőszervi funkciók vizsgálatát, bőrgyógyászati ellenőrzést és bizonyos esetekben tumor markerek monitorozását.

"A megelőzés mindig hatékonyabb és gazdaságosabb, mint a későbbi egészségügyi problémák kezelése. A PAH expozíció tudatos csökkentése jelentős mértékben hozzájárulhat a hosszú távú egészség megőrzéséhez."

Szabályozási keretek és határértékek

Nemzetközi és európai szabványok

Az Európai Unióban a levegőminőségi irányelv (2008/50/EK) konkrét határértéket ír elő a benzo[a]pirén koncentrációjára vonatkozóan. Ez az érték évi átlagban maximum 1,0 ng/m³ lehet a PM10 frakcióban mérve. Ez a határérték a kockázatértékelési tanulmányok alapján került meghatározásra, figyelembe véve a karcinogén hatásokat.

A WHO (Világegészségügyi Szervezet) még szigorúbb iránymutatást ad, javasolva, hogy nincs biztonságos küszöbérték a karcinogén PAH vegyületek esetében. Ezért a lehető legalacsonyabb expozíciós szintet kell elérni, különös tekintettel a városi környezetekre.

Az EPA (Amerikai Környezetvédelmi Hivatal) szintén részletes szabályozást vezetett be a PAH vegyületekre vonatkozóan. A Clean Air Act keretében 16 prioritás PAH vegyületet azonosítottak, amelyek speciális figyelmet igényelnek a környezeti monitorozás és kockázatértékelés során.

Munkahelyi expozíciós határértékek

A foglalkozási expozíciós határértékek jelentősen magasabbak a környezeti határértékeknél, de szigorú munkahelyi egészségvédelmi intézkedésekkel együtt kell alkalmazni őket. Magyarországon a munkahelyi kémiai kóroki tényezők egészségügyi határértékeiről szóló jogszabály határozza meg ezeket az értékeket.

Különböző iparágakban eltérő határértékek érvényesek, figyelembe véve a specifikus munkafolyamatokat és expozíciós útvonalakat. Például az alumíniumkohászatban a koksz égéstermékek koncentrációját korlátozzák, míg a kőolaj-finomításban a különböző PAH frakciókra vonatkoznak a előírások.

A biológiai monitoring egyre fontosabb szerepet kap a munkahelyi expozíció értékelésében. A vizeletben kimutatható PAH metabolitok, különösen a 1-hidroxi-pirén, megbízható biomarkerként szolgálnak a belső dózis meghatározására.

Jövőbeli kutatási irányok és technológiai fejlesztések

Új analitikai módszerek

A nanotechnológia alkalmazása ígéretes fejlődést mutat a PAH analitika területén. Nanostrukturált adszorbensek és szenzor anyagok fejlesztése lehetővé teheti a valós idejű, helyszíni méréseket, ami forradalmasíthatja a környezeti monitorozást.

A bioszenzorok fejlesztése szintén aktív kutatási terület. Enzim alapú szenzorok és immuno-assay technikák alkalmazása gyors és költséghatékony szűrővizsgálatokat tehet lehetővé. Ezek különösen hasznosak lehetnek nagy mintaszám esetén vagy fejlődő országokban, ahol a drága laboratóri berendezések nem állnak rendelkezésre.

Mesterséges intelligencia és gépi tanulás algoritmusok beépítése az analitikai rendszerekbe javíthatja az eredmények pontosságát és gyorsíthatja a kiértékelési folyamatokat. A spektrális adatok automatikus értékelése és a minta minősítés optimalizálása jelentős időmegtakarítást eredményezhet.

Remedializációs technológiák

A bioremedializáció területén folyó kutatások ígéretes eredményeket mutatnak. Speciálisan szelektált vagy genetikailag módosított mikroorganizmusok képesek hatékonyan lebontani a PAH vegyületeket talajban és vízben. Ezek a biotechnológiai megoldások környezetbarát alternatívát jelentenek a hagyományos fizikai-kémiai eljárásokkal szemben.

Az fejlett oxidációs eljárások (AOP) fejlesztése lehetővé teszi a PAH vegyületek hatékony eliminálását vízből és levegőből. Ózon, hidrogén-peroxid és UV sugárzás kombinációja gyors és teljes mineralizációt eredményez, bár energiaigényes folyamatról van szó.

"A jövő környezetvédelmi technológiái egyre inkább a megelőzésre és a forráscsökkentésre fognak összpontosítani, nem csak a már keletkezett szennyezés utólagos kezelésére."

Gyakran ismételt kérdések

Milyen élelmiszerekben találhatók PAH vegyületek?

A PAH vegyületek leggyakrabban a grillezett, füstölt és pirított ételekben fordulnak elő. Különösen magas koncentrációban vannak jelen a túlsütött húsokban, a füstölt halakban és a pirított kávéban. A sütési hőmérséklet és időtartam jelentősen befolyásolja a PAH képződést.

Hogyan védhetem meg gyermekeimet a PAH expozíciótól?

Gyermekek esetében különösen fontos a forgalmas utak elkerülése sétálás során, a lakás rendszeres szellőztetése és a grillezett ételek mérséklése. Játszótereken kerüljük a régi, kátrányos burkolatokat, és válasszuk a kevésbé szennyezett környéket szabadidős tevékenységekhez.

Kimutathatók-e PAH vegyületek a szervezetben?

Igen, a PAH expozíció kimutatható vizelet- és vérminták segítségével. A leggyakrabban használt biomarker a vizeletben mérhető 1-hidroxi-pirén, amely a pirén metabolitja. Ezek a vizsgálatok specializált laboratóriumokban végezhetők el.

Mennyi idő alatt bomlik le a PAH a környezetben?

A PAH vegyületek lebomlási ideje nagy változatosságot mutat. Levegőben órák vagy napok alatt fotodegradációval bomlanak, míg talajban és üledékben évekig, akár évtizedekig is megmaradhatnak. A lebomlás sebességét a molekula mérete, a környezeti körülmények és a mikrobiális aktivitás határozza meg.

Vannak-e természetes módszerek a PAH expozíció csökkentésére?

Igen, bizonyos táplálék-kiegészítők és antioxidáns gazdag élelmiszerek segíthetnek a szervezet detoxifikációs folyamataiban. A brokkoliféléket, zöld teát és C-vitamint tartalmazó ételek fogyasztása támogathatja a máj PAH-lebontó enzimeit, bár ezek nem helyettesítik a tényleges expozíció csökkentését.

Milyen tünetek utalhatnak PAH expozícióra?

Akut expozíció esetén szemirritáció, köhögés, bőrpír és fejfájás jelentkezhet. Krónikus expozíció tünetei kevésbé specifikusak: általános fáradtság, légzési nehézségek, bőrproblémák. Súlyos esetekben a rákos megbetegedések kockázata növekszik, de ezek évek vagy évtizedek múlva jelentkeznek.