A kémia világa tele van rejtett csodákkal, olyan vegyületekkel, amelyek első pillantásra talán nem tűnnek különlegesnek, mégis kulcsszerepet játszanak a természetben és a technológia fejlődésében. A szelén vegyületei, különösen a szelenitek, pontosan ilyenek. Számomra mindig is lenyűgöző volt, hogy egy viszonylag ritka elem milyen sokféle formában képes megjelenni, és milyen komplex kölcsönhatásokba lép más elemekkel. A szelenitek kutatása nem csupán tudományos érdekesség, hanem rávilágít arra is, hogy a kémia mennyire szorosan összefonódik a geológiával, a biológiával és az anyagtudománnyal.
Ezek a vegyületek, amelyek a szelénsav sói, rendkívül sokoldalúak. Bár a definíció egyszerűnek tűnik, a szelenitek valójában egy heterogén csoportot alkotnak, melyek kristályszerkezete, fizikai-kémiai tulajdonságai és alkalmazási lehetőségei rendkívül széles skálán mozognak. Megvizsgáljuk majd az atomi szintű elrendezésüket, a kationok szerepét, a stabilitásukat befolyásoló tényezőket, valamint azt, hogy hol és hogyan találkozhatunk velük, a Föld mélyétől egészen a modern laboratóriumokig.
Ez az átfogó áttekintés abban segít majd, hogy jobban megértsük a szelenitek komplex világát. Felfedezzük a kémiai kötések finom részleteit, az ásványok ritka szépségét, és bepillantást nyerünk abba, hogyan hasznosíthatók ezek az anyagok a legkülönfélébb ipari és tudományos területeken. Remélem, hogy az olvasó is elmerülhet ebben a lenyűgöző témában, és új perspektívából tekinthet a szelén kémiai sokszínűségére.
Bevezetés a szelén és oxigén kémiai táncába
A szelén, a periódusos rendszer 34. eleme, egy félfém, amely a kén és a tellúr között helyezkedik el a 16. csoportban. Tulajdonságai sok tekintetben hasonlítanak a kénéhez, de számos egyedi jellemzővel is rendelkezik, amelyek különleges vegyületek, köztük a szelenitek kialakulásához vezetnek. A szelén képes különböző oxidációs állapotokban létezni, a -2-től a +6-ig, de a szelenitek esetében a +4-es oxidációs állapot a legmeghatározóbb. Ebben az állapotban a szelén oxigénnel alkot stabil anionokat, amelyek aztán fémkationokkal reagálva létrehozzák a szelenit sókat.
A szelénsav (H2SeO3) az a kiindulási pont, amelyből a szelenit anion, az [SeO3]2- képződik. Ez a sav egy közepesen erős sav, amely vizes oldatban disszociálódik, és protonokat ad le, így keletkezik a hidrogén-szelenit (HSeO3-) és a szelenit (SeO3)2- anion. A szelenitek tehát lényegében a szelénsav semlegesített formái, ahol a savas protonokat fémkationok helyettesítik. A szelénnek ez a +4-es oxidációs állapota teszi lehetővé, hogy a szelenitek oxidáló és redukáló tulajdonságokkal is rendelkezzenek, ami rendkívül érdekessé teszi őket kémiai szempontból. Az oxidációs és redukciós képességük miatt a szelenitek számos ipari folyamatban és környezeti reakcióban játszhatnak szerepet.
"A szelén sokoldalú eleme a természetben számos formában megjelenhet, de a szelenitekben rejlő potenciál különösen figyelemre méltó."
A szelenitek kémiai szerkezete
A szelenitek kémiai szerkezete alapvetően az [SeO3]2- anion térbeli elrendezésén és a kationokkal való kölcsönhatásán alapul. Ennek az anionnak a geometriája és a benne lévő kötések határozzák meg számos fizikai és kémiai tulajdonságát.
Az [SeO3]2- anion geometriája és kötései
Az [SeO3]2- anion egy piramis alakú szerkezettel rendelkezik, hasonlóan a szulfit anionhoz ([SO3]2-). A központi szelénatomhoz három oxigénatom kapcsolódik, és a szelénatomnak van egy nemkötő elektronpárja is. Ez a nemkötő elektronpár és a három kötő elektronpár a VSEPR (Valence Shell Electron Pair Repulsion) elmélet szerint tetraéderes elrendezést igényelne, azonban a nemkötő elektronpár nagyobb térigénye miatt a molekula geometriája piramis alakúvá torzul. Az oxigénatomok a piramis alapját képezik, míg a szelénatom a csúcsán helyezkedik el, a nemkötő elektronpár pedig a piramis tetején található, és nagyrészt befolyásolja az oxigénatomok közötti kötésszögeket.
A szelén és oxigén közötti kötések jellege is fontos. Ezek a kötések kovalensek, de jelentős ionos karakterrel is rendelkeznek. A szelénatom sp3 hibridállapotban van, ami lehetővé teszi a négy elektronpár elhelyezkedését. A szelén és oxigén elektronegativitásbeli különbsége miatt a kötések polárisak, és az oxigénatomok részleges negatív töltéssel rendelkeznek, ami hozzájárul a szelenit anion össztöltéséhez. A kötéstávolságok és kötésszögek finom változása a különböző szelenitekben a kationok méretétől és töltésétől, valamint a kristályrácsban lévő további kölcsönhatásoktól függ.
"Az anion térbeli elrendezése alapvetően meghatározza a szelenitek kémiai viselkedését és kölcsönhatásait."
Különböző kationokkal alkotott szelenitek
A szelenitek rendkívül változatos csoportot alkotnak, mivel az [SeO3]2- anion számos különböző fémkationnal képes sót képezni. A kation típusa drámaian befolyásolja a keletkező vegyület tulajdonságait, beleértve az oldhatóságot, a színt, a mágneses tulajdonságokat és a kristályszerkezetet.
Alkáli- és alkáliföldfém-szelenitek: Ezek a szelenitek általában jól oldódnak vízben, különösen az alkálifém-szelenitek (pl. nátrium-szelenit, kálium-szelenit). Ezek a vegyületek jellemzően fehér, kristályos anyagok. Az alkáliföldfém-szelenitek (pl. kalcium-szelenit, bárium-szelenit) oldhatósága már alacsonyabb lehet. Ezek a vegyületek ionos kristályrácsot alkotnak, ahol a kationok és az anionok elektrosztatikus vonzással kapcsolódnak egymáshoz.
Átmenetifém-szelenitek: Ezek a vegyületek sokkal változatosabb tulajdonságokkal rendelkeznek. Az átmenetifémek d-elektronjai miatt gyakran színesek (pl. réz-szelenit kékeszöld, nikkel-szelenit zöldes), és paramágneses tulajdonságokat is mutathatnak. Az átmenetifém-szelenitek oldhatósága általában alacsonyabb, és gyakran hidratált formában kristályosodnak. Szerkezetük is komplexebb lehet, kovalensebb jellegű kölcsönhatásokkal a fémion és az oxigén között. Például a réz(II)-szelenit (CuSeO3) ásványként is előfordul.
Hidrogén-szelenitek: Amikor a szelénsav csak részlegesen disszociálódik, hidrogén-szelenit anion ([HSeO3]-) képződik. Ezek a vegyületek (pl. nátrium-hidrogén-szelenit) hidrogénkötéseket tartalmaznak, amelyek befolyásolják a kristályszerkezetet és a stabilitást. Gyakran ezek is jól oldódnak vízben. A hidrogén-szelenitek kettős szerepet játszhatnak, savként és bázisként is viselkedhetnek bizonyos körülmények között.
Más fém-szelenitek: Léteznek még más fémekkel, például ólommal, bizmuttal, cinkkel, kadmiummal alkotott szelenitek is, amelyek sokszor ásványok formájában ismertek, és speciális szerkezeti vagy fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ólom-szelenit (PbSeO3) például a molibdomenit ásványban található meg.
A kation természete tehát kulcsfontosságú a szelenit vegyület végső tulajdonságainak meghatározásában.
"A kation természete drámaian befolyásolhatja a szelenit vegyület stabilitását, oldhatóságát és fizikai tulajdonságait."
A szelenitek fizikai és kémiai tulajdonságai
A szelenitek rendkívül sokrétű fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a kationtól, a kristályszerkezettől és a környezeti feltételektől függően változnak. Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé széles körű alkalmazásukat.
Oldhatóság és stabilitás
A szelenitek oldhatósága vízben nagymértékben függ a kationtól. Az alkálifém-szelenitek (pl. nátrium-szelenit, kálium-szelenit) általában jól oldódnak, ami lehetővé teszi könnyű felhasználásukat vizes oldatokban, például táplálékkiegészítőkben vagy analitikai reagensekben. Ezzel szemben a nehézfém-szelenitek (pl. ólom-szelenit, réz-szelenit, ezüst-szelenit) jellemzően rosszul oldódnak vízben, és gyakran csapadék formájában válnak ki oldatokból. Ez a tulajdonság hasznos lehet a szelén eltávolítására szennyvízből vagy geológiai folyamatok során történő koncentrációjában.
A termikus stabilitás is fontos jellemző. Sok szelenit stabil viszonylag magas hőmérsékleten, de végül bomlanak hevítés hatására. A bomlási termékek általában szelén-dioxid (SeO2) és a fém-oxidja. A bomlási hőmérséklet és a bomlási mechanizmus a kationtól és a kristályszerkezettől függ. Például, egyes szelenitek már alacsonyabb hőmérsékleten redukálódhatnak elemi szelénné, különösen redukáló atmoszférában. A szelén +4-es oxidációs állapota miatt a szelenitek könnyen oxidálhatók +6-os szelenátokká (SeO4)2- vagy redukálhatók elemi szelénné (Se0), sőt akár -2-es szelenidekké (Se2-). Ez a redoxpotenciál teszi őket érdekessé katalitikus folyamatokban.
"A szelenitek reakcióképessége és környezeti sorsa szorosan összefügg az oldhatóságukkal és termikus stabilitásukkal."
Optikai és elektromos tulajdonságok
Az átmenetifém-szelenitek gyakran színesek, ami a fémionok d-elektronjainak fényelnyeléséből ered. Ez a tulajdonság felhasználható pigmentekben vagy színezékekben. Egyes szelenitek, különösen a réz, nikkel vagy kobalt szelenitjei, érdekes mágneses tulajdonságokkal rendelkezhetnek, mint például antiferromágnesség vagy paramágnesség, amelyek a fémionok párosítatlan elektronjainak köszönhetőek.
Néhány szelenit félvezető tulajdonságokat is mutat, ami potenciálisan felhasználhatóvá teszi őket elektronikai eszközökben. Emellett számos szelenit vegyület ismert nemlineáris optikai tulajdonságairól. Ez azt jelenti, hogy képesek megváltoztatni a fény frekvenciáját vagy polarizációját, ami kulcsfontosságú a lézertechnológiában, az optikai adatfeldolgozásban és a frekvenciaátalakítókban. Például a bárium-szelenit vagy a kálium-titánil-szelenit (KTSeO3) ígéretes jelölt lehet ilyen alkalmazásokra. Ezek a vegyületek nagy optikai törésmutatóval és széles transzparencia tartománnyal rendelkezhetnek.
"A szelenitek nem csupán egyszerű sók, hanem komplex anyagok, amelyek a modern technológia számos területén ígéretes alkalmazásokat rejtenek."
Toxicitás és biológiai szerep
A szelén vegyületeinek toxicitása összetett téma, mivel a szelén egyszerre létfontosságú mikrotápanyag és potenciálisan mérgező elem, attól függően, hogy milyen dózisban és milyen kémiai formában kerül a szervezetbe. A szelenitek, mint a szelén +4-es oxidációs állapotú vegyületei, közepesen toxikusnak számítanak. Túlzott bevitel esetén a szelénmérgezés (szelenózis) tünetei jelentkezhetnek, mint például hajhullás, körömelváltozások, fáradtság, emésztési zavarok és idegrendszeri problémák.
Ugyanakkor a szelén, és bizonyos szelenitek is, esszenciális nyomelemek az emberi és állati szervezetek számára. Szerepet játszanak a glutation-reduktáz és más szelenoproteinek működésében, amelyek antioxidáns védelmet biztosítanak és részt vesznek az immunrendszer működésében. A nátrium-szelenitet például gyakran használják étrend-kiegészítőkben a szelénhiány megelőzésére vagy kezelésére, de szigorúan ellenőrzött dózisban. Fontos, hogy a szelén bevitele ne haladja meg a napi ajánlott mennyiséget, mivel a terápiás ablak viszonylag szűk.
"Bár a szelén létfontosságú nyomelem, vegyületeinek túlzott bevitele súlyos egészségügyi problémákat okozhat, rávilágítva a dózis jelentőségére."
A szelenitek előfordulása és keletkezése
A szelenitek a természetben viszonylag ritka ásványok formájában fordulnak elő, gyakran speciális geokémiai körülmények között. Szintetikusan azonban könnyen előállíthatók laboratóriumi és ipari körülmények között.
Természetes ásványok
A szelenitek természetes előfordulása szorosan kapcsolódik a szelén geokémiai körforgásához. Főként oxidációs zónákban találhatók meg, ahol a szelénben gazdag ércek (pl. szelenidek) oxidálódnak, és a szelén +4-es oxidációs állapotú vegyületeket képez. Ezek a zónák gyakran vulkáni területekhez, hidrotermális lerakódásokhoz vagy szulfidércek mállási övezeteihez kapcsolódnak. A szelenit ásványok gyakran más fém-oxidokkal, -hidroxidokkal vagy -szulfátokkal együtt fordulnak elő.
Néhány ismertebb szelenit ásvány a következő:
- Chalcomenite (CuSeO3·2H2O): Réz-szelenit, amely gyakran kékeszöld színű, és rézércek oxidációs zónáiban található.
- Ahlfeldite (NiSeO3·2H2O): Nikkel-szelenit, zöldes színű, nikkelben gazdag ércek mellett fordul elő.
- Molybdomenite (PbSeO3): Ólom-szelenit, gyakran sárgás vagy barnás színű, ólomércek oxidációs zónáiban figyelhető meg.
- Cobaltomenite (CoSeO3·2H2O): Kobalt-szelenit, rózsaszínes árnyalatú.
- Klockmannite (CuSe): Bár ez egy szelenid, oxidációjával chalcomenite keletkezhet.
- Clausthalite (PbSe): Egy másik szelenid, amelyből ólom-szelenitek keletkezhetnek.
Ezek az ásványok általában kis mennyiségben vannak jelen, és ritkaságuk miatt gyűjtők és kutatók számára is érdekesek.
"A természetben a szelenitek előfordulása szorosan kapcsolódik a szelén geokémiai körforgásához és az oxidációs-redukciós viszonyokhoz."
Szintetikus előállítás
A szeleniteket viszonylag egyszerűen lehet szintetizálni laboratóriumban és ipari méretekben is. A leggyakoribb kiindulási anyag a szelén-dioxid (SeO2), amely vízzel reagálva szelénsavat (H2SeO3) képez. Ezt a szelénsavat aztán fém-oxidokkal, -hidroxidokkal, -karbonátokkal vagy -sókkal reagáltatva lehet előállítani a kívánt szelenit sókat.
A leggyakoribb előállítási módszerek közé tartozik:
- Kicsapás vizes oldatban: A szelénsav oldatát a megfelelő fémkationt tartalmazó só oldatához adják, és a rosszul oldódó szelenit kicsapódik. Például réz(II)-szulfát oldatához nátrium-szelenit oldatot adva réz(II)-szelenit csapadék keletkezik.
- Szilárd fázisú reakciók: Magasabb hőmérsékleten, szelén-dioxid és fém-oxidok vagy -karbonátok közötti reakcióval is előállíthatók szelenitek. Ez a módszer gyakran tiszta, kristályos termékeket eredményez.
- Hidrotermális szintézis: Magas nyomáson és hőmérsékleten vizes oldatban történő kristálynövesztés is alkalmazható, különösen olyan szelenitek esetében, amelyek speciális kristályformákat igényelnek optikai vagy elektronikai alkalmazásokhoz.
A szintetikus úton előállított szelenitek tisztasága és kristályminősége általában sokkal magasabb, mint a természetes ásványoké, ami elengedhetetlen a technológiai alkalmazásokhoz.
"A szintetikus úton előállított szelenitek lehetővé teszik a tulajdonságok finomhangolását specifikus ipari és kutatási célokra."
A szelenitek alkalmazásai
A szelenitek sokoldalú anyagai számos iparágban és tudományos területen találtak alkalmazásra, a modern technológiától az élettudományokig.
Anyagtudomány és technológia
A szelenitek egyre inkább előtérbe kerülnek az anyagtudományban és a technológiában, különösen egyedi optikai és elektromos tulajdonságaik miatt.
- Optikai anyagok: Számos szelenit vegyület, mint például a kálium-titánil-szelenit (KTSeO3) vagy a bárium-szelenit, kiváló nemlineáris optikai tulajdonságokkal rendelkezik. Ezeket az anyagokat használják lézeres rendszerekben frekvenciaátalakításra (pl. harmonikus generálásra), optikai kapcsolókban és modulátorokban. Magas optikai törésmutatójuk és széles transzparencia tartományuk ideálissá teszi őket ezekre a célokra. 💡
- Félvezetők: Bizonyos átmenetifém-szelenitek, mint például a kadmium-szelenit, félvezető tulajdonságokkal rendelkeznek, és potenciálisan alkalmazhatók napelemekben, fotodetektorokban vagy termoelektromos anyagokban.
- Kerámiák és üvegek: A szelén-dioxid és a szelenitek kis mennyiségben felhasználhatók üvegek színezésére (pl. piros árnyalatok előállítására) vagy deoxidálására az üveggyártás során, eltávolítva a vas-oxidok okozta zöldes árnyalatot.
- Piroelektromos és piezoelektromos anyagok: Néhány szelenit, különösen a hidrogén-szelenitek, piroelektromos (hőmérsékletváltozásra elektromos töltést generáló) és piezoelektromos (mechanikai nyomásra elektromos töltést generáló) tulajdonságokkal rendelkezhetnek, ami érzékelőkben és aktuátorokban való felhasználásra teszi őket alkalmassá.
"A szelenitek sokoldalú anyagai kulcsszerepet játszhatnak a jövő technológiai innovációiban, az optoelektronikától az energiatárolásig."
Katalízis
A szelenitek, a szelén +4-es oxidációs állapotának köszönhetően, képesek oxidáló és redukáló reakciókban is részt venni, ami katalitikus alkalmazásokban is érdekessé teszi őket.
- Oxidációs katalizátorok: Egyes fém-szelenitek potenciálisan felhasználhatók oxidációs reakciókban katalizátorként, például szerves vegyületek szelektív oxidációjában. A szelénatom képes elektronokat felvenni és leadni, így közvetítheti az elektronátmenetet a reaktánsok között. ♻️
- Szelén-katalizált reakciók: Bár nem mindig közvetlenül szeleniteket használnak, a szelén vegyületei, beleértve a szelénsavból származó intermediereket, fontos szerepet játszanak számos szerves kémiai reakcióban, például oxidációkban, redukciókban és szelén-tartalmú vegyületek szintézisében.
"Katalitikus tulajdonságaik révén a szelenitek hozzájárulhatnak a fenntarthatóbb kémiai folyamatok kialakításához."
Környezetvédelem és analitikai kémia
A szelenitek szerepe a környezeti problémák kezelésében és az analitikai vizsgálatokban is jelentős.
- Szelén eltávolítása szennyvízből: Mivel sok nehézfém-szelenit rosszul oldódik vízben, a szelenitek képződése felhasználható a szelén eltávolítására szennyvízből vagy ipari hulladékból. A szelén szennyezés komoly környezeti problémát jelenthet, így hatékony eltávolítása létfontosságú. A szelenitek kicsapatása egy lehetséges megoldás.
- Analitikai reagensek: A nátrium-szelenitet vagy kálium-szelenitet analitikai kémiai laboratóriumokban használhatják bizonyos fémionok kimutatására vagy mennyiségi meghatározására, például csapadékos titrálásokban. 🧪
- Nyomelem-utánpótlás: Az állattenyésztésben és az emberi táplálkozásban a nátrium-szelenitet gyakran alkalmazzák szelén-kiegészítőként, mivel a szelén létfontosságú nyomelem. Fontos azonban a pontos dózis betartása a toxicitás elkerülése érdekében. 🐄
- Biogeokémiai kutatások: A szelenitek és más szelén vegyületek tanulmányozása segít megérteni a szelén biogeokémiai körforgását a környezetben, beleértve a talajban, vízben és élőlényekben való mozgását és átalakulását. Ez kulcsfontosságú a szelén szennyezés modellezéséhez és kezeléséhez. 🌍
"A szelenitek szerepe a környezeti minták analízisében és a szennyezőanyagok kezelésében kiemelten fontos a tiszta környezet megőrzéséhez."
Táblázat 1: Néhány fontosabb szelenit vegyület és jellemzőik
| Kation | Képlet | Oldhatóság vízben | Szín | Jellemző alkalmazás |
|---|---|---|---|---|
| Nátrium | Na2SeO3 | Jó | Fehér | Étrend-kiegészítő, analitikai reagens |
| Kálium | K2SeO3 | Jó | Fehér | Kutatás, speciális üveggyártás |
| Kalcium | CaSeO3 | Közepes | Fehér | Ritka ásvány, geológiai kutatás |
| Réz(II) | CuSeO3 | Rossz | Kékeszöld | Chalcomenite ásvány, pigment |
| Ólom(II) | PbSeO3 | Rossz | Sárgás/Barna | Molybdomenit ásvány, félvezető kutatás |
| Kadmium | CdSeO3 | Rossz | Fehér | Félvezető anyagok kutatása |
| Lítium | Li2SeO3 | Jó | Fehér | Akkumulátor-anyagok kutatása |
Táblázat 2: Szelén oxidációs állapotai és kapcsolódó vegyületek
| Oxidációs állapot | Példa vegyület | Kémiai képlet | Jellemző tulajdonság |
|---|---|---|---|
| -2 | Hidrogén-szelenid | H2Se | Erős redukálószer, mérgező gáz |
| 0 | Elemi szelén | Se | Félvezető, fotovezető |
| +2 | Szelén-diklorid | SeCl2 | Instabil, erős oxidálószer |
| +4 | Szelénsav | H2SeO3 | Közepesen erős sav, szelenitek prekurzora |
| +4 | Szelenit anion | [SeO3]2- | Piramis alakú, szelenitek alapja |
| +6 | Szelénsav | H2SeO4 | Erős sav, szelenátok prekurzora |
| +6 | Szelenát anion | [SeO4]2- | Tetraéderes, stabilabb, mint a szelenit |
Gyakran ismételt kérdések (GYIK)
Mi a szelenit pontosan?
A szelenit egy olyan kémiai vegyület, amely a szelénsav (H2SeO3) sója. Kémiai szempontból egy fémkationból és egy [SeO3]2- anionból áll, ahol a szelénatom +4-es oxidációs állapotban van.
Miben különbözik a szelenit a szelenáttól?
A fő különbség a szelén oxidációs állapotában és az anion szerkezetében rejlik. A szelenitekben a szelén +4-es oxidációs állapotban van, és az anion [SeO3]2- (piramis alakú). A szelenátokban a szelén +6-os oxidációs állapotban van, és az anion [SeO4]2- (tetraéderes alakú). A szelenátok általában stabilabbak és erősebb oxidálószerek lehetnek.
A szelenitek mérgezőek?
Igen, a szelén vegyületei, beleértve a szeleniteket is, potenciálisan mérgezőek lehetnek, különösen nagy dózisban. A szelén toxicitása dózisfüggő; kis mennyiségben létfontosságú nyomelem, de túlzott bevitele súlyos egészségügyi problémákat okozhat.
Hol találhatók meg a szelenitek a természetben?
A szelenitek viszonylag ritka ásványok formájában fordulnak elő a természetben, leginkább fémércek oxidációs zónáiban, ahol a szelénben gazdag ásványok oxidálódnak. Példák közé tartozik a chalcomenite (réz-szelenit) és a molybdomenite (ólom-szelenit).
Mire használják a szeleniteket?
A szeleniteknek számos alkalmazása van. Felhasználják őket étrend-kiegészítőként (kis dózisban), nemlineáris optikai anyagként lézertechnológiában, félvezető anyagok kutatásában, kerámiák és üvegek színezésére, valamint potenciálisan katalizátorokként és szennyvíztisztításban is.
Milyen kémiai szerkezettel rendelkezik a szelenit anion?
A szelenit anion ([SeO3]2-) piramis alakú szerkezettel rendelkezik, ahol a központi szelénatomhoz három oxigénatom kapcsolódik, és a szelénatomnak van egy nemkötő elektronpárja is. Ez a nemkötő elektronpár befolyásolja az anion térbeli elrendezését.
