A modern világ egyik legmegbeszéltebb kémiai vegyületcsoportja valójában sokkal közelebb áll hozzánk, mint gondolnánk. A perklorátok nemcsak a tudományos laboratóriumokban játszanak szerepet, hanem mindennapi életünk számos területén is jelen vannak – a tűzijátékoktól kezdve a gyógyszeriparon át egészen a mezőgazdaságig. Ezek a vegyületek különleges tulajdonságaiknak köszönhetően egyaránt lehetnek áldás és átok számunkra.
A perklorátok olyan szervetlen sók, amelyek a perklórsav (HClO₄) származékai. Alapvető jellemzőjük a négy oxigénatomhoz kapcsolódó klóratom jelenléte, ami rendkívül reaktív és oxidáló tulajdonságokat kölcsönöz nekik. Ugyanakkor ezek a vegyületek számos különböző nézőpontból vizsgálhatók: lehetnek hasznos ipari alapanyagok, környezetszennyező anyagok, vagy akár életmentő gyógyszerek is.
Az alábbiakban mélyrehatóan megismerkedhetsz a perklorátok világával. Megtudhatod, hogyan épülnek fel molekuláris szinten, milyen hatásokat gyakorolnak az emberi szervezetre és a környezetre, valamint hogy hol találkozhatunk velük a mindennapi életben. Emellett praktikus információkat kapsz a biztonságos kezelésükről és a velük kapcsolatos leggyakoribb félreértésekről is.
Mi is az a perklorát valójában?
A perklorátok megértéséhez először a molekuláris szerkezetüket kell megvizsgálnuk. A perklórát-ion (ClO₄⁻) egy tetraéderes alakzatot mutat, amelynek középpontjában egy klóratom helyezkedik el, körülötte négy oxigénatommal. Ez a szerkezet rendkívül stabil, ugyanakkor erősen oxidáló tulajdonságokat biztosít.
A perklórsav (HClO₄) a legerősebb ismert savak egyike, és vizes oldatban teljesen disszociál. Ez azt jelenti, hogy minden perklórsav molekula leadja hidrogénionját, így rendkívül savas környezetet teremt. A gyakorlatban azonban ritkán találkozunk tiszta perklórsavval, sokkal gyakoribbak a különböző fémekkel alkotott sói.
Az ipari alkalmazások szempontjából a legfontosabb perklorátok közé tartozik az ammónium-perklorát (NH₄ClO₄), a nátrium-perklorát (NaClO₄) és a kálium-perklorát (KClO₄). Mindegyik rendelkezik egyedi tulajdonságokkal, amelyek különböző felhasználási területeket tesznek lehetővé.
A perklorátok kémiai tulajdonságai és reakciói
Oxidációs folyamatok és reaktivitás
A perklorátok kiemelkedő oxidáló képessége teszi őket különlegessé a kémiai vegyületek világában. A klór +7-es oxidációs állapotban van jelen, ami a lehető legmagasabb érték ezen elem esetében. Ez magyarázza meg, miért képesek olyan hatékonyan oxidálni más anyagokat.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a perklorátok könnyen reagálnak szerves anyagokkal, fémekkel és más redukálószerekkel. Ezek a reakciók gyakran igen hevesek lehetnek, különösen magas hőmérsékleten vagy megfelelő katalizátor jelenlétében. Az ipari felhasználás során ezt a tulajdonságot használják ki például a rakétahajtóművek működtetésében.
Fontos megjegyezni, hogy a perklorátok stabilitása megtévesztő lehet – bár normál körülmények között viszonylag inertek, megfelelő körülmények között rendkívül energikus reakciókat képesek produkálni.
Oldhatóság és kristályszerkezet
A legtöbb perklorát-só jól oldódik vízben, ami egyrészt előnyös az ipari alkalmazások szempontjából, másrészt azonban környezetvédelmi kihívásokat is jelent. A nagy oldhatóság miatt a perklorátok könnyen kimosódnak a talajból és bejutnak a felszín alatti vizekbe.
A kristályszerkezet szempontjából a perklorátok általában ionos kristályrácsot alkotnak. Az ammónium-perklorát például ortorombos kristályrendszerben kristályosodik, ami befolyásolja mind a fizikai tulajdonságait, mind az ipari feldolgozhatóságát.
Természetes és mesterséges előfordulás
Természetes források és kialakulás
Bár a perklorátokat gyakran csak mesterséges vegyületekként tartják számon, valójában természetes körülmények között is kialakulhatnak. A legnagyobb természetes perklorát-lelőhelyek az Atacama-sivatagban találhatók, ahol a rendkívül száraz klíma lehetővé tette ezek a vegyületek felhalmozódását évmilliók során.
A természetes perklorát-képződés több mechanizmus révén is végbemehet. Az egyik legfontosabb a fotokémiai oxidáció, amikor a napsugárzás hatására a klór-vegyületek fokozatosan oxidálódnak. Emellett a villámcsapások is képesek perklorátokat létrehozni a légkörben, bár ezek mennyisége általában elhanyagolható.
A természetes perklorátok jelenléte arra utal, hogy ezek a vegyületek nem feltétlenül idegen anyagok környezetünkben, azonban koncentrációjuk mesterséges tevékenységek hatására jelentősen megnövekedhet.
Ipari termelés és felhasználás
Az ipari perklorát-termelés főként elektrolízis útján történik. A folyamat során nátrium-klorid oldatot elektrolizálnak speciális körülmények között, ami fokozatosan perklóráttá oxidálja a klór-ionokat. Ez a módszer lehetővé teszi nagy mennyiségű, viszonylag tiszta perklorát előállítását.
A legfontosabb ipari alkalmazási területek a következők:
• Rakétahajtóművek: Az ammónium-perklorát a szilárd rakétahajtóanyagok fő oxidálószere
• Pirotechnika: Tűzijátékokban és jelzőrakétákban használják az intenzív égés biztosítására
• Analitikai kémia: Laboratóriumokban oxidálószerként és reagensként alkalmazzák
• Elektronikai ipar: Egyes speciális elektronikai alkatrészek gyártásában játszik szerepet
Egészségügyi hatások és kockázatok
A pajzsmirigy működésére gyakorolt hatás
A perklorátok legismertebb egészségügyi hatása a pajzsmirigy hormontermelésének gátlása. Ez azért következik be, mert a perklórát-ionok versenyeznek a jódionokkal a pajzsmirigyben található nátrium-jodid szimporterért (NIS). Mivel a pajzsmirigy működéséhez elengedhetetlen a jód felvétele, a perklorátok jelenléte jelentősen csökkentheti a pajzsmirigyhormonok termelését.
Ez a hatás különösen problémás lehet várandós nők és kisgyermekek esetében, akiknek pajzsmirigye különösen érzékeny a jódhiányra. A fejlődő magzat idegrendszerének kialakulásához ugyanis elengedhetetlenek a pajzsmirigyhormonok, így ezek hiánya súlyos fejlődési rendellenességeket okozhat.
A kutatások szerint már viszonylag alacsony perklorát-koncentrációk is képesek mérhetően befolyásolni a pajzsmirigy működését. Az Egészségügyi Világszervezet ezért szigorú határértékeket állapított meg a ivóvízben megengedhető perklorát-koncentrációra vonatkozóan.
Egyéb egészségügyi következmények
A pajzsmirigy-hatásokon túl a perklorátok más módon is befolyásolhatják az emberi szervezetet. Nagyobb mennyiségben történő bevitel esetén irritálhatják a légutakat és a gyomor-bél rendszert. Krónikus expozíció esetén immunrendszeri problémák is jelentkezhetnek.
Érdekes módon a perklorátokat bizonyos gyógyászati alkalmazásokban is használják – kis adagokban adva képesek csökkenteni a túlműködő pajzsmirigy aktivitását.
Környezeti hatások és szennyezés
Talaj és vízszennyezés
A perklorátok környezeti problémáinak megértéséhez fontos tudni, hogy ezek a vegyületek rendkívül mobilak a környezetben. Nagy oldhatóságuk miatt könnyen kimosódnak a talajból és hosszú távon szennyezhetik a felszín alatti vizeket. Ez különösen problémás olyan területeken, ahol rakétahajtóanyag-gyártás vagy tesztelés folyt évtizedeken keresztül.
A talajban a perklorátok igen lassan bomlanak le természetes körülmények között. Egyes becslések szerint akár évtizedekig is megmaradhatnak változatlan formában, folyamatosan szivárogva a mélyebb talajrétegekbe. Ez hosszú távú környezeti kockázatot jelent, különösen olyan területeken, ahol a talajvíz ivóvízként szolgál.
A vízi ökoszisztémákban a perklorátok felhalmozódhatnak bizonyos növényekben és algákban. Bár a legtöbb vízi élőlényre nem közvetlenül toxikusak, a táplálékláncon keresztül koncentrálódhatnak és így magasabb rendű fogyasztókban problémákat okozhatnak.
Biológiai lebontás és természetes tisztulás
Szerencsére a perklorátok nem teljesen ellenállóak a biológiai lebontásnak. Bizonyos baktériumtörzsek képesek anaerob körülmények között perklorátokat lebontani, végső soron kloriddá és oxigénné alakítva azokat. Ez a felfedezés új lehetőségeket nyitott a perklorát-szennyezés biológiai úton történő kezelésében.
A bioremediációs eljárások során ezeket a speciális baktériumokat használják fel a szennyezett talaj és víz tisztítására. A folyamat során a mikroorganizmusok energiaforrásként használják a perklorátokat, miközben ártalmatlan végtermékekké bontják le őket.
Analitikai kimutatás és mérési módszerek
Laboratóriumi vizsgálatok
A perklorátok pontos kimutatása és mennyiségi meghatározása speciális analitikai módszereket igényel. A leggyakrabban alkalmazott technikák közé tartozik az ion-kromatográfia tömegspektrometriával (IC-MS/MS), amely rendkívül érzékeny és szelektív módszer.
Ez a módszer lehetővé teszi még nyommennyiségű perklorátok kimutatását is összetett mintákból, mint például ivóvíz, talajkivonatok vagy élelmiszerminták. A detektálási határ gyakran mikrogramm/liter nagyságrendben van, ami megfelelő az egészségügyi határértékek ellenőrzéséhez.
A mintavétel és előkészítés kritikus fontosságú a megbízható eredmények eléréséhez. A perklorátok stabilitása ugyan előnyös a tárolás szempontjából, de a keresztszennyeződés elkerülése különös figyelmet igényel, különösen olyan környezetben, ahol más klór-vegyületek is jelen vannak.
Gyors tesztelési módszerek
Az utóbbi években kifejlesztettek egyszerűbb, gyorsabb tesztelési módszereket is a perklorátok kimutatására. Ezek között találunk kolorimetriás teszteket, amelyek színváltozás alapján jelzik a perklorátok jelenlétét, valamint elektrokémiai szenzorokra alapuló készülékeket.
Bár ezek a módszerek nem olyan pontosak, mint a laboratóriumi technikák, alkalmasak lehetnek előzetes szűrésre vagy olyan helyzetekben, ahol gyors eredményre van szükség. Különösen hasznosak lehetnek környezetvédelmi monitoring programokban vagy ipari létesítmények rutinellenőrzésében.
| Módszer | Előnyök | Hátrányok | Alkalmazási terület |
|---|---|---|---|
| IC-MS/MS | Nagy pontosság, alacsony kimutatási határ | Drága, időigényes | Hivatalos vizsgálatok, kutatás |
| Kolorimetria | Gyors, olcsó | Kevésbé pontos | Előzetes szűrés |
| Elektrokémiai szenzorok | Helyszíni mérés, valós idejű monitoring | Interferenciák | Folyamatos monitoring |
Szabályozás és határértékek
Nemzetközi irányelvek
A perklorátok szabályozása világszerte eltérő képet mutat, ami részben a tudományos bizonyítékok folyamatos fejlődésének, részben pedig a különböző országok eltérő kockázatértékelési megközelítéseinek köszönhető. Az Amerikai Egyesült Államokban az EPA (Környezetvédelmi Ügynökség) 15 μg/L maximális szennyezőanyag-szintet állapított meg az ivóvízben.
Az Európai Unióban a szabályozás még fejlődőben van, de több tagország már saját határértékeket vezetett be. Németország például 0,5 μg/L értéket javasol, míg más országok ennél enyhébb limiteket alkalmaznak. Ez a különbség tükrözi a tudományos bizonyítékok értelmezésében mutatkozó eltéréseket.
A szabályozási keretek folyamatos fejlődése azt mutatja, hogy a perklorátokkal kapcsolatos tudásunk még mindig bővül, és a jövőben további módosításokra lehet számítani.
Ipari előírások és megfelelőség
Az ipari létesítményekre vonatkozó előírások általában szigorúbbak, mint az általános környezeti határértékek. A rakétahajtóanyag-gyártó üzemeknek például részletes monitoring programokat kell működtetniük, és rendszeres jelentéseket kell készíteniük a perklorát-kibocsátásról.
A megfelelőség biztosítása komoly kihívást jelent az ipar számára, különösen olyan területeken, ahol már történelmi szennyezés is jelen van. Sok esetben költséges tisztítási programokat kell végrehajtani, amelyek évekig vagy évtizedekig is eltarthatnak.
Praktikus kezelési útmutató lépésről lépésre
Biztonságos tárolás és kezelés
A perklorátok biztonságos kezelése alapvető fontosságú mind az ipari, mind a laboratóriumi környezetben. Az első és legfontosabb lépés a megfelelő személyi védőfelszerelés használata, amely magában foglalja a védőszemüveget, kesztyűt és szükség esetén légzésvédő maszkot.
1. lépés: Tárolóhely előkészítése
A perklorátokat száraz, hűvös helyen kell tárolni, távol minden szerves anyagtól és redukálószertől. A tárolóedénynek korrozióállónak kell lennie, előszeretettel használnak műanyag vagy üveg tartályokat. Fémtartályok használata kerülendő, különösen akkor, ha azok nyomokban vasat vagy más fémeket tartalmazhatnak.
2. lépés: Kezelési protokoll
Minden perklorát-kezelés előtt ellenőrizni kell a munkaterület tisztaságát és a szükséges eszközök meglétét. A munkahelynek jól szellőzöttnek kell lennie, és lehetőség szerint füstszekrény alatt kell dolgozni. Soha ne keverjük a perklorátokat szerves oldószerekkel vagy redukálószerekkel ellenőrzött körülmények nélkül.
3. lépés: Hulladékkezelés
A perklorátokat tartalmazó hulladékokat speciális módon kell kezelni. Kis mennyiségek esetén híg oldatban, nagy mennyiségű vízzel történő öblítéssel ártalmatlaníthatók, de nagyobb mennyiségek esetén szakmai hulladékkezelő céget kell bevonni.
Gyakori hibák és elkerülésük
Az egyik leggyakoribb hiba a perklorátok tárolásánál, hogy nem veszik figyelembe az inkompatibilis anyagokat. Sokan nem tudják, hogy még a papír vagy fa is veszélyes lehet perklorátok jelenlétében, különösen ha felmelegedés történik. Ezért mindig fém- vagy kerámialapokat használjunk a munkaterület alatt.
Másik gyakori probléma a nem megfelelő hígítási technika alkalmazása. A perklorátokat mindig a vízhez kell adni, soha fordítva! Ez megelőzi a hirtelen hőfejlődést és az esetleges robbanásveszélyt. A hígítást fokozatosan, kevergetés közben kell végezni.
🔬 A keresztszennyezés elkerülése is kritikus fontosságú
⚠️ Soha ne használjunk ugyanazt az eszközt különböző kémiai anyagokhoz
🧪 A munkafelületet minden használat után alaposan tisztítsuk meg
💧 A szemöblítő és vészhelyzeti zuhany legyen könnyen elérhető
📋 Minden kezelést dokumentáljunk pontos időponttal és mennyiségekkel
Perklorátok az élelmiszerekben
Természetes felvétel és koncentráció
Az élelmiszerekben található perklorátok elsősorban a környezeti szennyezésből származnak, bár bizonyos növények természetes módon is képesek kis mennyiségben felhalmozni ezeket a vegyületeket. A leveles zöldségek, különösen a saláta és a spenót hajlamosak magasabb perklorát-koncentrációk felhalmozására, mivel a gyökereiken keresztül könnyen felveszik a talajvízből.
A tej és tejtermékek szintén jelentős forrásai lehetnek a perklorátoknak, mivel a tehenek a takarmánynövényeken keresztül veszik fel ezeket a vegyületeket. A perklorátok a tejben koncentrálódnak, így különösen fontos a tejelő állatok takarmányának ellenőrzése olyan területeken, ahol perklorát-szennyezés ismert.
Érdekes módon egyes gyümölcsök, mint például a citrusfélék, természetes módon is tartalmazhatnak nyommennyiségű perklorátokat, bár ezek koncentrációja általában jóval az egészségügyi határértékek alatt marad.
Élelmiszer-biztonsági megfontolások
Az élelmiszer-biztonság szempontjából a perklorátok különös figyelmet érdemelnek, mivel a mindennapi fogyasztás révén krónikus expozíciót okozhatnak. A legnagyobb kockázatot a csecsemők és kisgyermekek számára jelentik, akiknek testtömegükhöz képest nagyobb mennyiségű folyadékot és ételt fogyasztanak.
A tejpor és bébiételek különös ellenőrzést igényelnek, mivel ezek gyakran koncentrált formában tartalmazzák azokat az anyagokat, amelyek a kiindulási alapanyagokban jelen voltak. Számos ország ezért speciális határértékeket állapított meg a csecsemőtápszerekre vonatkozóan.
Technológiai alkalmazások részletesen
Rakétahajtóanyagok és pirotechnika
Az ammónium-perklorát a modern szilárd rakétahajtóanyagok gerincét képezi, a hajtóanyag-keverék 60-70%-át is alkothatja. Ennek oka a rendkívül magas oxigéntartalma, amely lehetővé teszi a tüzelőanyag teljes elégetését még a légkör nélküli térben is. A NASA űrrepülőgép-programjában használt szilárd rakétahajtóművek több mint 500 tonna ammónium-perklorátot tartalmaztak.
A pirotechnikai alkalmazásokban a perklorátok különböző színeffektusok létrehozására szolgálnak. A kálium-perklorát például intenzív lila lángot eredményez, míg más fém-perklorátok különböző színeket produkálnak. A professzionális tűzijátékokban a perklorátok gondoskodnak arról, hogy a színek élénkek és tiszták legyenek.
A katonai alkalmazásokban a perklorátok jelzőrakétákban, füstgránátokban és egyéb pirotechnikai eszközökben találhatók. Ezekben az alkalmazásokban a megbízhatóság és a kiszámítható teljesítmény kritikus fontosságú, amit a perklorátok stabil kémiai tulajdonságai biztosítanak.
Ipari oxidációs folyamatok
A vegyiparban a perklorátokat speciális oxidációs reakciókban használják, ahol nagy oxidációs potenciálra van szükség. Különösen értékesek olyan folyamatokban, ahol más oxidálószerek nem lennének elég hatékonyak vagy nem biztosítanák a kívánt szelektivitást.
Az analitikai kémiában a perklorátok standardizált reagensekként szolgálnak különböző meghatározásokban. A perklórsav például gyakran használatos titrálási folyamatokban, ahol erős savra van szükség, de nem kívánatosak a mellékhatások.
| Alkalmazási terület | Használt perklorát típus | Koncentráció | Fő előny |
|---|---|---|---|
| Rakétahajtóanyag | Ammónium-perklorát | 60-70% | Magas oxigéntartalom |
| Tűzijáték | Kálium-perklorát | 20-40% | Színes lánghatás |
| Analitikai kémia | Perklórsav | 0.1-1 M | Nagy tisztaság |
| Elektronika | Nátrium-perklorát | 1-5% | Kontrollált oxidáció |
Környezeti kármentesítés és tisztítási technológiák
Biológiai lebontás módszerei
A perklorát-szennyezés biológiai úton történő kezelése az egyik legígéretesebb technológia a környezeti kármentesítés területén. A perklórát-redukáló baktériumok (PRB) képesek anaerob körülmények között energiaforrásként használni a perklorátokat, miközben ártalmatlan kloriddá és oxigénné bontják le őket.
Ez a folyamat természetes körülmények között is végbemegy, de rendkívül lassan. A bioremediációs technológiák célja ennek a természetes folyamatnak a felgyorsítása megfelelő körülmények biztosításával. Ehhez gyakran szükséges szerves szén-forrás hozzáadása (például acetát vagy metanol), amely energiát biztosít a baktériumok számára.
A helyszíni (in-situ) bioremediáció során a szennyezett talajba vagy talajvízbe injektálják a szükséges tápanyagokat és esetleg speciális baktériumtörzseket. Ez a módszer különösen hatékony lehet nagy kiterjedésű, de viszonylag alacsony koncentrációjú szennyezések esetében.
Fizikai-kémiai eltávolítási módszerek
A hagyományos vízkezelési technológiák közül az ioncserélő gyanták bizonyultak a leghatékonyabbnak a perklorátok eltávolítására. Speciális szelektív gyanták fejlesztése lehetővé tette, hogy még nagyon alacsony koncentrációkból is hatékonyan távolítsák el a perklórát-ionokat.
A fordított ozmózis szintén alkalmazható perklorátok eltávolítására, bár hatékonysága függ a membránok típusától és a vízösszetételtől. Ez a módszer különösen hasznos lehet ivóvízkezelő telepeken, ahol más szennyezőanyagokat is el kell távolítani.
A kombinált kezelési módszerek, amelyek egyesítik a biológiai és fizikai-kémiai eljárásokat, gyakran a leghatékonyabbak a komplex szennyezési helyzetek kezelésében.
Jövőbeli kutatási irányok
Új analitikai módszerek fejlesztése
A perklorátok kimutatásának és mérésének területén folyamatos fejlesztések zajlanak. A kutatók dolgoznak olyan bioszenzorokon, amelyek élő szervezetek (például baktériumok vagy enzimek) felhasználásával képesek valós időben jelezni a perklorátok jelenlétét. Ezek a szenzorok potenciálisan olcsóbbak és egyszerűbben használhatók lennének a hagyományos analitikai módszereknél.
A nanotechnológia alkalmazása szintén ígéretes területnek tűnik. Nanorészecskék felhasználásával olyan szenzorok fejleszthetők, amelyek rendkívül érzékenyek és szelektívek a perklorátokra nézve. Ezek különösen hasznosak lehetnek környezeti monitoring alkalmazásokban.
Környezetbarát alternatívák keresése
Az ipar egyik fő célja olyan alternatív oxidálószerek fejlesztése, amelyek hasonló teljesítményt nyújtanak, mint a perklorátok, de kisebb környezeti kockázattal járnak. A kutatások többek között a nitrát-alapú oxidálószerek irányába mutatnak, amelyek bizonyos alkalmazásokban helyettesíthetik a perklorátokat.
A zöld kémia elvei szerint olyan technológiák fejlesztése a cél, amelyek már a tervezési fázisban figyelembe veszik a környezeti hatásokat. Ez magában foglalja olyan reaktorok tervezését, amelyek minimalizálják a perklorát-kibocsátást, valamint olyan hulladékkezelési módszerek fejlesztését, amelyek hatékonyan ártalmatlanítják a perklorát-tartalmú hulladékokat.
Mi a különbség a perklórát és a klorát között?
A perklórát (ClO₄⁻) négy oxigénatomot tartalmaz, míg a klorát (ClO₃⁻) csak hármat. Ez a különbség jelentősen eltérő kémiai tulajdonságokat eredményez: a perklórát stabilabb és erősebb oxidálószer.
Mennyire veszélyesek a perklorátok az egészségre?
A perklorátok fő egészségügyi kockázata a pajzsmirigy működésének gátlása. Alacsony koncentrációk általában nem okoznak azonnali egészségügyi problémákat, de hosszú távú expozíció esetén problémás lehet, különösen várandós nők és gyermekek számára.
Hogyan kerülnek a perklorátok az ivóvízbe?
A perklorátok többféleképpen juthatnak az ivóvízbe: ipari kibocsátás, rakétahajtóanyag-gyártás és -tesztelés, valamint természetes előfordulás révén. A nagy oldhatóságuk miatt könnyen szivárognak a talajvízbe.
Lehet-e eltávolítani a perklorátokat az ivóvízből?
Igen, több technológia is létezik a perklorátok eltávolítására: ioncserélő gyanták, fordított ozmózis és biológiai lebontás. A leghatékonyabb módszer a konkrét helyzettől függ.
Milyen élelmiszerekben találhatók perklorátok?
A perklorátok leggyakrabban leveles zöldségekben (saláta, spenót), tejben és tejtermékekben fordulnak elő. A koncentráció általában a környezeti szennyezés mértékétől függ.
Használnak-e perklorátokat gyógyszerekben?
Igen, bizonyos pajzsmirigy-betegségek kezelésében kis mennyiségben használnak perklorátokat a túlzott hormontermelés csökkentésére. Ezt azonban csak orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.
