Mangán

A Mangán felfedezése és előfordulása

A mangán az egyik legfontosabb átmeneti fém, amely nélkül modern világunk nehezen lenne elképzelhető. Ez a szürkés-fehér, kemény és rideg elem nemcsak az ipar számára nélkülözhetetlen, hanem az élő szervezetek működésében is kulcsszerepet játszik. A mangán története egészen az őskorig nyúlik vissza, amikor az ősemberek már használták mangán-dioxid tartalmú ásványokat barlangrajzaikhoz. Tudományos felfedezése azonban csak a 18. században történt meg, amikor a svéd vegyész, Johan Gottlieb Gahn 1774-ben először állította elő tiszta formában, a piroluzit (MnO₂) nevű ásványból. Azóta a mangán a modern kohászat, vegyipar és elektronika egyik alapvető elemévé vált.

A mangán alapvető tulajdonságai

Tulajdonság	Érték
Vegyjel	Mn
Rendszám	25
Atomtömeg	54,938 g/mol
Olvadáspont	1246 °C
Forráspont	2061 °C
Sűrűség	7,21 g/cm³
Elektronkonfiguráció	[Ar] 3d⁵ 4s²
Oxidációs számok	-3, -2, -1, 0, +1, +2, +3, +4, +5, +6, +7
Kristályszerkezet	Köbös tércentrált
Keménység (Mohs)	6,0

A mangán felfedezésének történelmi útja

A mangán használata jóval megelőzte tudományos felfedezését. Az őskor emberei már 17.000 évvel ezelőtt is használták a mangán-dioxidot barlangi festményeikhez. Az ókori egyiptomiak és rómaiak üvegkészítéshez alkalmazták a mangántartalmú ásványokat, hogy elszíntelenítsék a vas szennyeződések által okozott zöldes árnyalatot. Az ókori görögök a piroluzitot (MnO₂) fekete festékként használták, sőt, a szó maga is a görög „magnesia” területről származik.

A középkorban az alkimisták ismerték a piroluzitot, amit „magnesium” néven emlegettek, bár ekkor még nem tudták, hogy ez egy önálló kémiai elem. A mangán tudományos felfedezése több lépcsőben történt:

1. 1740 körül Pott és Kaim német vegyészek megállapították, hogy a piroluzit egy addig ismeretlen fém oxidja.
2. 1774-ben Johan Gottlieb Gahn svéd vegyész és mineralógus először állította elő a tiszta fémes mangánt piroluzitból, szénnel való redukció útján.
3. Carl Wilhelm Scheele svéd vegyész pedig már korábban, 1771-ben kimutatta, hogy a piroluzit egy új kémiai elemet tartalmaz.

„A mangán az egyik legsokoldalúbb elem a periódusos rendszerben, ami megmutatkozik kivételes oxidációs állapotainak változatosságában is. Ez a tulajdonsága teszi nélkülözhetetlenné számos biokémiai és ipari folyamatban.”

A 19. század közepétől kezdve a mangán egyre fontosabbá vált az acélgyártásban. 1856-ban Robert Forester Mushet angol metallurgus felfedezte, hogy a mangán hozzáadása az acélhoz jelentősen javítja annak tulajdonságait. Ez a felfedezés forradalmasította az acélipart, és megalapozta a mangán ipari jelentőségét, ami a mai napig tart.

A mangán előfordulása a természetben

A mangán a Föld tizedik leggyakoribb eleme, és a második leggyakoribb átmeneti fém a vas után. A földkéregben átlagosan 0,1% koncentrációban fordul elő, így viszonylag gyakorinak számít. Tiszta fémes formában a természetben nem található meg, mindig ásványok formájában van jelen.

Főbb mangántartalmú ásványok

🌑 Piroluzit (MnO₂) – A leggyakoribb mangánérc, fekete színű, 63,2% mangántartalommal.

🌑 Pszilomelan (BaMn₉O₁₆·2H₂O) – Fekete, amorf ásvány, változó összetétellel.

🌑 Manganit (MnO(OH)) – Barna-fekete színű ásvány, 62,4% mangántartalommal.

🌑 Rodokrozit (MnCO₃) – Gyönyörű rózsaszín ásvány, 47,8% mangántartalommal, gyakran díszítőkőként is használják.

🌑 Hausmannit (Mn₃O₄) – Barna-fekete ásvány, 72% mangántartalommal.

A mangánércek legjelentősebb lelőhelyei a világban:

• Dél-Afrika (Kalahari-medence) – a világ mangánkészletének körülbelül 80%-át birtokolja
• Ukrajna (Nikopol-medence)
• Brazília
• Ausztrália
• Gabon
• India
• Kína
• Ghána

Érdekesség, hogy a mangán nem csak a szárazföldön, hanem a tengerek és óceánok mélyén is megtalálható, úgynevezett mangángumók formájában. Ezek a tengerfenéken lassan növekvő, gumószerű képződmények, amelyek főként mangán-oxidokból és vas-oxidokból állnak, és értékes fémeket (réz, nikkel, kobalt) is tartalmaznak. A mangángumók kitermelése egyelőre nem gazdaságos, de a jövő egyik potenciális nyersanyagforrását jelenthetik.

„A mangángumók a mélytengeri bányászat Szent Gráljának tekinthetők. Ezek a lassan növekvő fekete rögök nemcsak mangánban gazdagok, hanem több olyan ritka fémet is tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a modern technológiában, miközben kitermelésük környezeti hatásai még mindig vitatottak.”

A mangán kozmikus eredete és előfordulása

A mangán, mint minden nehezebb elem, csillagokban keletkezett. A tudósok szerint a mangán főként a szupernóva-robbanások során jött létre, amikor a haldokló csillagok belsejében lezajló nukleáris folyamatok létrehozták ezt az elemet, majd a robbanás szétszórta az univerzumban. Ennek köszönhetően a mangán megtalálható a Naprendszer más égitesteiben is, például:

• A Mars felszínén – a NASA Mars roverje jelentős mangán-oxid lerakódásokat talált, ami arra utal, hogy a vörös bolygón egykor oxigéndús légkör és folyékony víz lehetett.
• A Hold kőzeteiben – bár kisebb mennyiségben, mint a Földön.
• Meteorokban – különösen a vasmeteorit típusokban.

A világűrben a mangán spektroszkópiai módszerekkel kimutatható csillagok légkörében is, és segít a csillagászoknak megérteni a csillagok kémiai összetételét és fejlődését.

A mangán kinyerése és előállítása

A mangán kinyerése az érceiből több lépésben történik, a konkrét eljárás pedig az érc típusától és minőségétől függ. A leggyakoribb módszerek a következők:

Pirometallurgiai eljárások

A magas mangántartalmú ércek (40% feletti Mn-tartalom) esetén gyakran pirometallurgiai módszereket alkalmaznak. Ennek során az ércet először pörkölik, hogy eltávolítsák a nedvességet és a szerves anyagokat, majd redukálószerrel (általában koksszal) magas hőmérsékleten (1200-1400°C) kezelik. A reakció során a mangán-oxidok fémmangánná redukálódnak:

MnO₂ + 2C → Mn + 2CO

A kinyert nyersmangán tisztasága általában 95-98% közötti, a fő szennyezők a vas, szilícium és szén.

Hidrometallurgiai eljárások

Az alacsonyabb mangántartalmú ércek esetében gyakran hidrometallurgiai módszereket alkalmaznak. Ennek során az ércet savas (kénsav vagy sósav) vagy lúgos (nátrium-hidroxid) oldatban oldják, majd a mangánt különböző módszerekkel (elektrolízis, kicsapás, ioncserélő gyanták) nyerik ki az oldatból.

Az elektrolízis során a mangánt katódon választják le:

Mn²⁺ + 2e⁻ → Mn

Ez a módszer tisztább mangánt eredményez, mint a pirometallurgiai eljárások.

Mangán-ötvözetek előállítása

A kitermelt mangán nagy részét nem tiszta fém formájában, hanem különböző ötvözetek formájában használják fel. A legfontosabb ilyen ötvözetek:

• Ferromangán: 70-80% Mn, 13-20% Fe, a többi szén. Az acélgyártás legfontosabb mangántartalmú ötvözete.
• Szilikomangán: 65-70% Mn, 15-20% Si, 1,5-2% C. Szintén az acélgyártásban használják.
• Tüköracél: 15-25% Mn, a többi főleg vas és szén. Régebben gyakran használták az acélgyártásban.

A mangán fizikai tulajdonságai részletesen

A mangán egy átmeneti fém, amely a periódusos rendszer 7. csoportjában található. Fizikai megjelenését tekintve ezüstös-szürke színű, fényes, kemény és nagyon rideg fém. Érdekes módon négy allotróp módosulatban létezik, amelyek különböző kristályszerkezettel rendelkeznek:

• α-mangán: köbös tércentrált kristályszerkezet, szobahőmérsékleten stabil
• β-mangán: köbös kristályszerkezet, 727°C felett stabil
• γ-mangán: tércentrált tetragonális kristályszerkezet, 1095°C felett stabil
• δ-mangán: köbös lapcentrált kristályszerkezet, 1134°C felett az olvadáspontig stabil

A mangán fizikai tulajdonságai közül kiemelkedik:

• Magas olvadáspontja (1246°C) és forráspontja (2061°C), ami tipikus a átmeneti fémekre.
• Közepes sűrűsége (7,21 g/cm³), ami kisebb, mint a vasé vagy a rézé.
• Hővezetőképessége viszonylag alacsony (7,81 W/(m·K)), ami csak körülbelül 5%-a a rézének.
• Elektromos vezetőképessége szintén alacsony, ellenállása körülbelül 1,44 μΩ·m.
• Keménysége a Mohs-skálán 6,0, ami jelentősen keményebb, mint az alumínium, de puhább, mint a kvarc.

A mangán egyik legérdekesebb tulajdonsága a ferromágnesessége, amely azonban csak bizonyos ötvözeteiben és módosulataiban jelenik meg. A tiszta mangán paramágneses, de például a mangán-alumínium ötvözetek erősen ferromágnesesek lehetnek.

„A mangán az egyetlen olyan elem, amely egyszerre négy különböző kristályszerkezettel rendelkezik normál nyomáson. Ez a polimorf viselkedés teszi különlegessé a fémek világában, és nagyban hozzájárul sokoldalú felhasználhatóságához.”

A mangán kémiai tulajdonságai

A mangán kémiai szempontból rendkívül érdekes elem, elsősorban változatos oxidációs állapotai miatt. A mangán a periódusos rendszer legtöbb oxidációs állapottal rendelkező eleme, összesen 11 különböző oxidációs számmal (+7-től -3-ig).

Oxidációs állapotok és vegyületek

A mangán különböző oxidációs állapotai jellegzetes színekkel rendelkeznek:

Oxidációs szám	Szín	Példa vegyület
+7	Lila	Kálium-permanganát (KMnO₄)
+6	Zöld	Kálium-manganát (K₂MnO₄)
+4	Barna/fekete	Mangán-dioxid (MnO₂)
+3	Vörösesbarna	Mangán(III)-oxid (Mn₂O₃)
+2	Halványrózsaszín	Mangán(II)-szulfát (MnSO₄)

A +2-es oxidációs állapot a legstabilabb, különösen vizes oldatokban. A mangán(II)-ionok halványrózsaszínű oldatot képeznek, és viszonylag ellenállóak az oxidációval szemben. A magasabb oxidációs állapotok erős oxidálószerek, különösen a permanganát-ion (MnO₄⁻), amely a szerves kémiában gyakran használt oxidálószer.

Reakciókészség

A mangán kémiailag meglehetősen reaktív:

• Levegőn állva lassan oxidálódik, és barna mangán-oxid réteggel vonódik be.
• Vízzel szobahőmérsékleten lassan reagál, de forró vízzel gyorsabban:
  Mn + 2H₂O → Mn(OH)₂ + H₂
• Savakkal hidrogénfejlődés közben reagál:
  Mn + 2HCl → MnCl₂ + H₂
• Halogénekkel (F₂, Cl₂, Br₂, I₂) közvetlenül reagál, megfelelő halogenideket képezve.

Mangán-oxidok

A mangán számos oxidot képez, amelyek között a legfontosabbak:

• MnO (mangán(II)-oxid): zöldes színű, bázikus oxid
• Mn₃O₄ (trimangán-tetraoxid): barnásfekete, kevert oxidációs állapotú oxid
• Mn₂O₃ (mangán(III)-oxid): fekete, amfoter oxid
• MnO₂ (mangán-dioxid): fekete, enyhén amfoter oxid, fontos ipari nyersanyag
• Mn₂O₇ (dimangán-heptaoxid): sötétbarna olaj, erősen robbanékony, erős oxidálószer

A mangán-dioxid (MnO₂) különösen fontos vegyület, amelyet katalizátorként, oxidálószerként, valamint elemekben és akkumulátorokban használnak.

„A mangán kémiai viselkedésének sokszínűsége egyedülálló a periódusos rendszerben. Aligha találunk még egy olyan elemet, amely ennyiféle oxidációs állapotban létezhet, és mindegyikben stabil vegyületeket képezhet. Ez a tulajdonsága teszi a mangánt nélkülözhetetlenné mind a természetes biokémiai folyamatokban, mind az ipari alkalmazásokban.”

A mangán biológiai szerepe

A mangán nem csak az iparban, hanem az élővilágban is nélkülözhetetlen elem. Minden élő szervezetben megtalálható nyomelemként, és számos létfontosságú biokémiai folyamatban vesz részt.

A mangán szerepe az emberi szervezetben

Az emberi testben viszonylag kis mennyiségben, mintegy 10-20 mg mangán található, főként a májban, vesékben, hasnyálmirigyben és csontokban. A mangán számos enzim kofaktora, és részt vesz:

• Az antioxidáns védelemben a mangán-szuperoxid-diszmutáz (MnSOD) enzim részeként, amely védi a sejteket az oxidatív stressz ellen
• A csontképzésben és -megújulásban
• A szénhidrát-anyagcserében
• A véralvadásban
• Az immunrendszer megfelelő működésében
• Az idegrendszer normál működésében
• A hormontermelésben

A felnőttek számára ajánlott napi mangánbevitel 2-5 mg. A mangánban gazdag élelmiszerek közé tartoznak a teljes kiőrlésű gabonák, a diófélék, a hüvelyesek, a leveles zöldségek és a tea.

A mangán szerepe a növényekben

A növények számára a mangán még fontosabb, mint az állatok számára. A mangán kulcsszerepet játszik:

• A fotoszintézisben, különösen a víz fotolízisében
• A klorofill szintézisében
• A nitrogén-anyagcserében
• Számos enzim aktiválásában

A mangánhiány a növényeknél klorózishoz (a levelek sárgulásához) vezethet, különösen a fiatal leveleken. A túl sok mangán viszont toxikus lehet, és barna foltokat okozhat a leveleken.

A mangán szerepe a mikroorganizmusokban

Számos mikroorganizmus használja a mangánt különböző biokémiai folyamatokban. Néhány baktérium képes a mangán oxidációs állapotának megváltoztatására, és ezt energiatermelésre használja. Ezek a mangán-oxidáló baktériumok fontos szerepet játszanak a mangán biogeokémiai körforgásában.

„A mangán a természet rejtett hőse – bár kis mennyiségben van jelen az élő szervezetekben, hiánya súlyos következményekkel járhat. Ez az elem csendben, de nélkülözhetetlenül vesz részt az élet alapvető folyamataiban a fotoszintézistől az emberi agy működéséig.”

A mangán ipari jelentősége

A mangán gazdasági jelentősége rendkívül nagy, elsősorban az acéliparban betöltött nélkülözhetetlen szerepe miatt. A kitermelt mangán mintegy 90%-át az acélgyártásban használják fel, a fennmaradó részt pedig egyéb ipari alkalmazásokban.

Acélgyártás

Az acélgyártás a mangán legnagyobb felhasználója. A mangán több szempontból is javítja az acél tulajdonságait:

• Dezoxidáló hatás: A mangán megköti az acélolvadékban lévő oxigént, javítva annak minőségét.
• Kéntelenítés: A mangán a kénnel mangán-szulfidot (MnS) képez, csökkentve a kén káros hatásait.
• Szilárdságnövelés: Már kis mennyiségű mangán is jelentősen növeli az acél keménységét és szilárdságát.
• Kopásállóság növelése: A nagy mangántartalmú acélok (pl. Hadfield-acél, 11-14% Mn) rendkívül kopásállóak.

Gyakorlatilag minden acéltípus tartalmaz mangánt, a mennyiség az acél típusától függően 0,2-13% között változik. A mangánacélokat különösen olyan területeken használják, ahol nagy kopásállóságra van szükség, például bányászati berendezésekben, vasúti sínekben, földmunkagépek alkatrészeiben.

Elemgyártás

A mangán-dioxid (MnO₂) a szárazelemek (pl. cink-szén elemek, alkáli elemek) katódjának fontos összetevője. Az elemekben a mangán-dioxid oxidálószerként szolgál, és elektront vesz fel a kisütés során:

MnO₂ + H₂O + e⁻ → MnO(OH) + OH⁻

A lítium-mangán-dioxid (Li-MnO₂) elemek szintén elterjedtek, különösen olyan alkalmazásokban, ahol hosszú élettartamra van szükség.

Egyéb ipari alkalmazások

A mangán és vegyületei számos egyéb területen is fontos szerepet játszanak:

• Festékgyártás: A mangán-dioxidot fekete pigmentként használják, míg a mangán-violetet (NH₄MnP₂O₇) lila pigmentként.
• Üveg- és kerámiaipar: A mangán az üveg színtelenítésére szolgál, nagyobb mennyiségben pedig lila színt ad az üvegnek.
• Vegyipar: A kálium-permanganát (KMnO₄) erős oxidálószer, amelyet fertőtlenítőszerként, víztisztításra és szerves szintézisekben használnak.
• Elektronika: A mangán-ferritek fontos mágneses anyagok, amelyeket transzformátorokban és induktivitásokban használnak.
• Mezőgazdaság: A mangán-szulfátot műtrágyaként alkalmazzák a mangánhiányos talajokon.

„A modern acélipar elképzelhetetlen lenne mangán nélkül. Ez az elem nem csupán egy adalékanyag a sok közül, hanem az acél alapvető alkotóeleme, amely nélkül nem lennének hidak, felhőkarcolók, autók vagy vasúti sínek. A mangán csendes, de nélkülözhetetlen támasza az ipari civilizációnak.”

A mangán környezeti hatásai

A mangán természetes körforgása és az emberi tevékenység által okozott környezeti hatások egyaránt fontos szempontok a mangán tanulmányozásakor.

Természetes körforgás

A mangán a természetben folyamatosan körforgásban van a kőzetek, talaj, víz, levegő és élőlények között. A kőzetek mállása során a mangán a talajba, majd onnan a növényekbe kerül. Az elhalt növényi részek lebomlásával a mangán visszakerül a talajba. A talajból a mangán egy része a felszíni és felszín alatti vizekbe mosódhat, majd végül a tengerekbe és óceánokba jut, ahol mangángumók formájában halmozódhat fel.

Környezetszennyezés

Az emberi tevékenység több módon is befolyásolja a mangán környezeti körforgását:

• Bányászat és kohászat: A mangánércek bányászata és feldolgozása során mangántartalmú por és hulladék kerülhet a környezetbe.
• Ipar: A mangántartalmú ötvözetek gyártása és feldolgozása során mangánszennyezés keletkezhet.
• Közlekedés: A mangán kis mennyiségben adalékanyagként szerepel bizonyos üzemanyagokban, így a kipufogógázokkal a levegőbe kerülhet.
• Mezőgazdaság: A mangántartalmú műtrágyák és növényvédő szerek használata növelheti a talaj mangánkoncentrációját.

Egészségügyi hatások

A mangán megfelelő mennyiségben létfontosságú az emberi szervezet számára, de túlzott expozíció esetén egészségügyi problémákat okozhat. A mangánmérgezés (manganizmus) elsősorban foglalkozási ártalom, amely főként a mangánbányászokat, hegesztőket és kohászati dolgozókat érinti. A manganizmus tünetei hasonlítanak a Parkinson-kórhoz: remegés, merev járás, egyensúlyzavarok.

A levegőben lévő mangán belégzése különösen veszélyes, mert a mangán közvetlenül a szaglóidegen keresztül juthat az agyba, megkerülve a vér-agy gátat. A WHO ajánlása szerint a levegő mangánkoncentrációja nem haladhatja meg a 0,15 μg/m³ értéket.

Az ivóvízben lévő mangán szintén egészségügyi kockázatot jelenthet, különösen a gyermekek számára. Az EU-ban az ivóvíz ajánlott mangánkoncentrációja nem haladhatja meg az 50 μg/l értéket.

Környezetvédelmi intézkedések

A mangánszennyezés csökkentése érdekében számos intézkedést hoztak:

• A bányászati és ipari létesítményekben porleválasztók és szűrőberendezések használata
• A mangántartalmú hulladékok megfelelő kezelése és ártalmatlanítása
• Az ivóvíz mangántartalmának rendszeres ellenőrzése és szükség esetén tisztítása
• A munkavédelmi előírások szigorítása a mangánnal dolgozó munkások védelme érdekében

A mangán jövője és új alkalmazási területei

A mangán iránti kereslet várhatóan tovább növekszik a jövőben, köszönhetően az acélipar bővülésének és az új alkalmazási területeknek. A technológiai fejlődés és a környezetvédelmi szempontok új kihívásokat és lehetőségeket teremtenek a mangán felhasználásában.

Akkumulátor-technológia

Az elektromos járművek terjedésével egyre nagyobb figyelmet kapnak a mangántartalmú akkumulátorok. A lítium-mangán-oxid (LMO) és a lítium-nikkel-mangán-kobalt-oxid (NMC) akkumulátorok fontos szerepet játszanak az elektromos mobilitásban. Ezek az akkumulátorok nagyobb energiasűrűséggel, hosszabb élettartammal és jobb biztonsági jellemzőkkel rendelkeznek, mint a hagyományos lítium-ion akkumulátorok.

A nátrium-ion akkumulátorok, amelyekben szintén használnak mangán-oxidokat, ígéretes alternatívát jelentenek a lítium-ion akkumulátorokkal szemben, különösen az energiatárolás területén.

Nanotechnológia

A mangán-oxid nanorészecskék számos új alkalmazási lehetőséget kínálnak:

• Katalizátorok: A mangán-oxid nanorészecskék hatékony katalizátorok lehetnek különböző kémiai reakciókban, például a vízbontásban és a CO₂ redukciójában.
• Szenzortechnológia: A mangán-oxid alapú nanoszenzorok érzékenyen detektálhatnak különböző gázokat és vegyületeket.
• Orvosbiológiai alkalmazások: A mangán-oxid nanorészecskék potenciális kontrasztanyagok lehetnek a mágneses rezonanciás képalkotásban (MRI).

Környezetvédelmi alkalmazások

A mangán és vegyületei fontos szerepet játszhatnak a környezetvédelemben:

• Víztisztítás: A mangán-oxid alapú anyagok hatékonyan távolíthatnak el nehézfémeket és szerves szennyezőket a vízből.
• Katalitikus konverterek: A mangán-oxid katalizátorok olcsóbb alternatívát jelenthetnek a nemesfém katalizátorokkal szemben a kipufogógázok tisztításában.
• CO₂-megkötés: A mangán-alapú anyagok segíthetnek a szén-dioxid megkötésében és átalakításában.

„A mangán új reneszánszát éljük az akkumulátor-technológiában. Ahogy a világ az elektromos mobilitás felé fordul, a mangán stratégiai jelentősége tovább növekszik, és ez az elem kulcsszerepet játszhat az energiatárolás jövőjében, potenciálisan csökkentve függőségünket a ritkább és drágább elemektől.”

Kitekintés: A mangán a világűrben és más bolygókon

A mangán nemcsak a Földön, hanem a világűrben és más égitesteken is jelen van, ami érdekes betekintést nyújt a kozmikus kémiai folyamatokba és a bolygók fejlődésébe.

Mangán a Marson

A NASA Mars roverje, a Curiosity 2013-ban jelentős mangán-oxid lerakódásokat fedezett fel a vörös bolygón. Ez a felfedezés rendkívül fontos, mert a mangán-oxidok képződéséhez oxigénre van szükség. Ez arra utal, hogy a Mars múltjában a légkör sokkal oxigéndúsabb lehetett, mint ma, és folyékony víz is jelen volt a felszínen. A mangán-oxid lerakódások tanulmányozása így segíthet megérteni a Mars légkörének és felszíni viszonyainak evolúcióját.

Mangángumók a tengerek mélyén

A Föld óceánjainak mélyén található mangángumók különleges képződmények, amelyek évmilliók alatt alakulnak ki. Ezek a gumók főként mangán- és vas-oxidokból állnak, de jelentős mennyiségben tartalmaznak más fémeket is, mint például rezet, nikkelt és kobaltot. A mangángumók kitermelése egyelőre nem gazdaságos, de a jövőben fontos nyersanyagforrássá válhatnak, különösen a ritka fémek tekintetében.

Mangán a csillagokban

A mangán, mint minden vas utáni elem, szupernóva-robbanások során keletkezik. A csillagászok a mangán spektroszkópiai jeleit használják a csillagok kémiai összetételének és fejlődésének tanulmányozásához. A mangán mennyisége és aránya más elemekhez képest információt nyújthat a csillag koráról és a benne zajló nukleáris folyamatokról.

A mangán jelenléte és eloszlása a világegyetemben így nemcsak a földi folyamatok megértéséhez járul hozzá, hanem a kozmikus kémia és a bolygók fejlődésének jobb megismeréséhez is.