Jód

A kémia világának egyik legérdekesebb eleme a jód, amelynek lila gőze és csillogó kristályai évszázadok óta lenyűgözik a tudósokat. Ez a halogén elem nemcsak a laboratóriumokban játszik fontos szerepet, hanem szervezetünk megfelelő működéséhez is nélkülözhetetlen. A jód felfedezése egy véletlen baleset eredménye volt, amely forradalmasította az elemek világáról alkotott elképzeléseinket és számos gyakorlati alkalmazást tett lehetővé az orvostudománytól a fényképészetig. Az óceánok vizétől a pajzsmirigy hormonjaiig, a jód jelenléte áthatja környezetünket és életünket, gyakran anélkül, hogy tudatában lennénk jelentőségének.

Tulajdonság	Érték/Leírás
Vegyjel	I
Rendszám	53
Relatív atomtömeg	126,90447 g/mol
Halmazállapot (szobahőmérsékleten)	Szilárd
Szín	Fekete, fémes csillogású kristályok
Gőz színe	Lila
Olvadáspont	113,7 °C
Forráspont	184,3 °C
Sűrűség	4,93 g/cm³
Elektronkonfiguráció	[Kr] 4d¹⁰ 5s² 5p⁵
Oxidációs számok	-1, +1, +3, +5, +7

A jód felfedezésének története

A jód felfedezése a véletlen és a tudományos megfigyelés szerencsés találkozásának eredménye. 1811-ben Bernard Courtois francia vegyész tengeri moszatból készült hamuból állított elő salétromot a lőporgyártáshoz. Egy napon véletlenül túl sok kénsavat adott a folyamathoz, és meglepve tapasztalta, hogy gyönyörű lila színű gőz szabadul fel, amely szilárd, fémes csillogású kristályokká alakult a hidegebb felületeken.

Courtois felismerte, hogy új anyagot fedezett fel, de nem rendelkezett megfelelő eszközökkel a részletes vizsgálathoz. Mintákat küldött más tudósoknak, köztük Joseph Gay-Lussac francia kémikusnak, aki 1813-ban hivatalosan is bejelentette az új elem felfedezését, és a görög „ioeides” (ibolya színű) szóból származtatva elnevezte jódnak.

„A jód felfedezése kiváló példa arra, hogyan vezethet egy laboratóriumi ‘baleset’ forradalmi tudományos áttöréshez, ha a megfigyelő nyitott szemmel és elmével rendelkezik.”

A jód azonosítása jelentős mérföldkő volt a kémia történetében, mivel ez volt a negyedik ismert halogén elem a fluor, a klór és a bróm mellett. A halogének felfedezése és tulajdonságaik rendszerezése nagyban hozzájárult a periódusos rendszer későbbi kialakításához.

A jód természetes előfordulása

A jód a földkéregben viszonylag ritka elemnek számít, átlagos koncentrációja mindössze 0,45 ppm. Ennek ellenére számos helyen megtalálható, bár általában csak kis mennyiségben. Főbb természetes forrásai:

Óceánok és tengervíz

A jód legnagyobb természetes rezervoárja a világóceán, ahol jodid-ionok (I⁻) formájában található meg, átlagosan 50-60 μg/l koncentrációban. Bár ez kis mennyiségnek tűnik, a tengerek hatalmas térfogata miatt jelentős össztömeget képvisel. A tengeri élőlények, különösen a moszatok és algák, képesek feldúsítani a jódot szervezetükben, egyes tengeri moszatfajok szárazanyag-tartalmának akár 0,5%-át is kiteheti a jód.

Ásványi források és sótelepek

A jód gyakran dúsul fel bizonyos földtani képződményekben, különösen ősi tengerfenekek üledékeiben. Jelentős jódtartalmú sótelepek találhatók Chile és Peru partvidékén, Japánban, az Egyesült Államokban (különösen Oklahoma és Michigan államokban), valamint Oroszországban és Azerbajdzsánban. Ezek a lelőhelyek gyakran a világ jódtermelésének fő forrásai.

Talaj és növények

A talajban a jód koncentrációja rendkívül változó, általában 0,5-40 ppm között mozog. A jódban gazdag talajok főként a tengerpartok közelében találhatók, mivel a tengervízből elpárolgó jód az esővel visszahullik a szárazföldre. A növények képesek felvenni a talajból a jódot, bár a legtöbb szárazföldi növény jódtartalma alacsony. Egyes területeken, ahol a talaj jódban szegény, a lakosság körében jódhiányos betegségek alakulhatnak ki.

A jód fizikai tulajdonságai

A jód a halogének csoportjába tartozó elem, amely szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotban fordul elő – ez különbözteti meg a többi halogéntől (fluor, klór, bróm), amelyek gáz vagy folyékony halmazállapotúak normál körülmények között.

Megjelenés és szublimáció

A szilárd jód fekete, fémes csillogású kristályokat alkot, amelyek rombos kristályszerkezettel rendelkeznek. A jód egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy alacsony hőmérsékleten is képes szublimálni, azaz szilárd halmazállapotból közvetlenül gáz halmazállapotba átmenni. A jódgőz intenzív lila színű, ami a jód molekuláinak fényelnyelési tulajdonságaiból adódik.

A jód szublimációja különösen látványos jelenség: ha egy jódkristályt enyhén melegítünk, a kristály körül azonnal megjelenik a jellegzetes lila színű gőz anélkül, hogy a jód előbb megolvadna. Ez a tulajdonság teszi lehetővé a jód könnyű azonosítását és egyes alkalmazásait is.

Oldhatósági tulajdonságok

A jód oldhatósága erősen függ az oldószertől. Vízben rosszul oldódik (csak kb. 0,03 g/100 ml 20°C-on), de jodid-ionok jelenlétében az oldhatósága jelentősen megnő trijodid-ion (I₃⁻) képződése miatt. Ez az alapja a Lugol-oldat és más jódtartalmú fertőtlenítőszerek készítésének.

Szerves oldószerekben a jód kiválóan oldódik, és az oldat színe az oldószertől függően változik:

• Alkoholban barna színű oldatot ad
• Kloroformban vagy szén-tetrakloridban lila színű oldatot képez
• Hexánban rózsaszín-lila oldatot alkot

Ez az oldhatósági különbség lehetővé teszi a jód kimutatását és elválasztását különböző anyagkeverékekből.

Halmazszerkezet

A szilárd jód molekularácsot alkot, amelyben I₂ molekulák találhatók. A molekulák között gyenge másodrendű kötőerők (Van der Waals-erők) hatnak, ami magyarázza a jód viszonylag alacsony olvadás- és forráspontját a többi nemfémes elemhez képest. A jódmolekula kötéshossza 266,6 pm, ami hosszabb, mint a többi halogénmolekula kötéshossza, összhangban az atomméret növekedésével a periódusos rendszerben lefelé haladva.

A jód kémiai tulajdonságai

A jód kémiai viselkedése jól illeszkedik a halogének csoportjának tendenciáiba, bár reaktivitása alacsonyabb, mint a kisebb rendszámú halogéneké (fluor, klór, bróm).

Oxidációs állapotok és elektronszerkezet

A jód legkülső elektronhéján 7 elektron található, így leggyakrabban -1-es oxidációs számmal fordul elő vegyületeiben, amikor egy elektron felvételével nemesgáz-elektronszerkezetet ér el. Ugyanakkor a jód képes különböző pozitív oxidációs állapotokat is felvenni:

🔹 -1: jodidok (pl. KI, NaI)
🔹 +1: jodozó vegyületek (pl. ICl)
🔹 +3: jódossav (HIO₂) és sói
🔹 +5: jódsav (HIO₃) és sói
🔹 +7: perjódsav (HIO₄) és sói

Ez a változatos oxidációs állapot-készlet teszi a jódot sokoldalú oxidálószerré és fontos reagenssé szerves és szervetlen kémiai reakciókban.

Reakciók más elemekkel

A jód közvetlenül reagál számos fémmel jodidokat képezve. Például:

2 Na + I₂ → 2 NaI
Zn + I₂ → ZnI₂

Ezek a reakciók általában kevésbé hevesek, mint a megfelelő reakciók klórral vagy brómmal. A jód reagál hidrogénnel is, de a reakció lassú és reverzibilis:

H₂ + I₂ ⇌ 2 HI

A jód nemfémekkel is képez vegyületeket, például foszforral, kénnel és szénnel. Különösen érdekesek a jód interhalogén vegyületei, amikor más halogénekkel (F, Cl, Br) lép reakcióba, például:

I₂ + Cl₂ → 2 ICl
I₂ + 3 F₂ → 2 IF₃

Komplexképzés és színreakciók

A jód egyik legismertebb tulajdonsága a keményítővel való kölcsönhatása, amely intenzív kék-fekete színű komplexet eredményez. Ez a reakció rendkívül érzékeny, már nagyon kis mennyiségű jód is kimutatható vele, ezért gyakran használják a jód jelenlétének kimutatására analitikai kémiában.

„A jód-keményítő reakció érzékenysége olyan kivételes, hogy már 2×10⁻⁶ mol/l koncentrációjú jód is kimutatható vele, ami a kémiai analitika egyik legérzékenyebb színreakcióját jelenti.”

A jód emellett számos más szerves vegyülettel is képez komplexeket, ami magyarázza változatos felhasználását a gyógyászatban, fertőtlenítésben és a szerves kémiában.

A jód előállítása ipari méretekben

A jód ipari előállítása főként két forrásból történik: tengeri moszatokból és jódtartalmú ásványi forrásokból. Az alkalmazott módszerek az idők során jelentősen fejlődtek, a mai modern eljárások hatékonyabbak és környezetkímélőbbek, mint a korai módszerek.

Előállítás tengervízből és moszatokból

A jód ipari előállításának történelmi módszere a tengeri moszatok feldolgozásán alapult, különösen olyan területeken, ahol ezek a növények nagy mennyiségben fordulnak elő, például Skócia partvidékén, Franciaországban és Japánban.

A folyamat lépései:

1. A moszatokat összegyűjtik és szárítják
2. A szárított moszatot elégetik, hamuvá alakítva
3. A hamut vízzel kivonatolják, amely oldja a jodidokat
4. Az oldatot kénsavval és mangán-dioxiddal kezelik, ami felszabadítja az elemi jódot:
   2 I⁻ + Mn0₂ + 4 H⁺ → I₂ + Mn²⁺ + 2 H₂O
5. A felszabaduló jódgőzt kondenzálják vagy megfelelő abszorbenssel megkötik

Ez a módszer ma már kevésbé gazdaságos, de történelmi jelentősége nagy, és egyes helyeken még mindig alkalmazzák kisebb léptékben.

Előállítás jódtartalmú ásványi forrásokból

A modern jódtermelés legnagyobb része jódtartalmú ásványi forrásokból származik. A világ jódtermelésének jelentős részét Chile és Japán adja, ahol természetes jódtartalmú sótelepek és olajmezőkről származó sós vizek állnak rendelkezésre.

Chile a világ legnagyobb jódtermelője, ahol a jód a nátrium-nitrát (chilei salétrom) bányászatának melléktermékeként keletkezik. A salétromtelepek jodátokat és jodidokat is tartalmaznak, amelyeket kémiai úton alakítanak elemi jóddá.

Japánban a jódot főként jódtartalmú sós vizekből nyerik, amelyek gyakran olajmezők közelében találhatók. A folyamat során a jodidokat először oxidálják (általában klórral), majd az elemi jódot szerves oldószerekkel extrahálják vagy adszorpcióval nyerik ki.

Az Egyesült Államokban, Oroszországban és más országokban hasonló módszereket alkalmaznak a helyi jódtartalmú források feldolgozására.

Modern előállítási technológiák

A modern jódgyártás főbb módszerei:

1. Blow-out eljárás: A jodidtartalmú oldatot klórgázzal kezelik, ami felszabadítja az elemi jódot:
   2 I⁻ + Cl₂ → I₂ + 2 Cl⁻
   A felszabaduló jódot levegőárammal kifújják az oldatból, majd megfelelő abszorbenssel megkötik.
2. Ion-exchange (ioncsere) eljárás: A jodidokat ioncserélő gyantákon koncentrálják, majd az így nyert koncentrátumból nyerik ki a jódot.
3. Activated carbon (aktív szén) módszer: A jódtartalmú oldatot aktív szénen vezetik át, amely megköti a jódot, majd a jódot nátrium-hidroxid oldattal eluálják és tovább feldolgozzák.

„A modern jódelőállítási technológiák fejlődése lehetővé tette, hogy olyan alacsony koncentrációjú forrásokat is gazdaságosan hasznosítsunk, amelyek korábban figyelmen kívül maradtak, ezzel jelentősen növelve a globális jódkészletek elérhetőségét.”

A jód ipari és laboratóriumi felhasználása

A jód és vegyületei számos ipari és laboratóriumi alkalmazásban játszanak fontos szerepet, köszönhetően egyedi kémiai tulajdonságaiknak és biológiai hatásaiknak.

Analitikai kémiai alkalmazások

A jód az analitikai kémia egyik legsokoldalúbb reagense. Néhány fontosabb alkalmazás:

• Jodometria: A jód redoxreakcióin alapuló térfogatos analitikai módszer, amellyel számos oxidáló és redukáló anyag mennyisége meghatározható. A jód-keményítő színreakció szolgál indikátorként.
• Jód-szám meghatározás: A telítetlen zsírsavak és olajok minőségének jellemzésére használt módszer, amely méri, hogy mennyi jódot képes az anyag megkötni. Minél magasabb a jódszám, annál több telítetlen kötést tartalmaz az anyag.
• Kén és foszfor kimutatása: Szerves vegyületek kén- és foszfortartalmának kimutatására használják a jódot tartalmazó Carius-féle módszerrel.

A laboratóriumokban a jód gyakran szerepel különböző színreakciókban, komplexképzési reakciókban és redoxtitrálásokban.

Gyógyszeripari felhasználás

A jód és vegyületei fontos szerepet játszanak a gyógyszeriparban:

• Fertőtlenítőszerek: A jódtartalmú készítmények (pl. jódtinktúra, povidon-jód) széles spektrumú antimikrobiális hatással rendelkeznek.
• Radiográfiai kontrasztanyagok: Jódozott szerves vegyületeket használnak röntgenkontrasztanyagként, mivel a jód erősen elnyeli a röntgensugarakat.
• Pajzsmirigy-rendellenességek kezelése: Jódtartalmú gyógyszerek és radioaktív jód izotópok (különösen a ¹³¹I) használatosak a pajzsmirigy túlműködés és pajzsmirigyrák kezelésében.

Egyéb ipari alkalmazások

A jód számos más iparágban is alkalmazást nyer:

• Katalizátorok: Jódvegyületek gyakran szerepelnek katalizátorként szerves szintézisekben, például polimerizációs reakciókban.
• Stabilizátorok: Jódvegyületeket használnak egyes műanyagok és polimerek stabilizálására.
• Színezékek és pigmentek: Bizonyos jódvegyületek színezékként és pigmentként szolgálnak textil- és festékiparban.
• Fényképészet: A jód kulcsszerepet játszott a hagyományos fényképészeti eljárásokban, különösen az ezüst-jodid használata révén.

Alkalmazási terület	Felhasznált jódvegyületek	Funkció
Fertőtlenítés	Elemi jód, povidon-jód, jódoforok	Baktériumok, vírusok, gombák elpusztítása
Analitikai kémia	I₂, KI, Na₂S₂O₃	Titrálás, kimutatási reakciók
Gyógyszeripar	Organikus jódvegyületek, KI	Kontrasztanyagok, pajzsmirigy-kezelés
Takarmány-kiegészítők	KI, Ca(IO₃)₂	Jódhiány megelőzése állatoknál
Elektronika	AgI, PbI₂	Félvezetők, napelem-komponensek
Szerves szintézis	I₂, NIS, HI	Katalizátorok, reagensek
Élelmiszeripari adalék	KI, NaI (jódozott só)	Jódhiány megelőzése

A jód biológiai jelentősége

A jód létfontosságú nyomelem, amely nélkülözhetetlen szerepet játszik számos élettani folyamatban, különösen a pajzsmirigy működésében. Hiánya vagy túlzott bevitele egyaránt egészségügyi problémákhoz vezethet.

A jód szerepe a pajzsmirigy működésében

A jód elsődleges biológiai funkciója a pajzsmirigyhormonok szintézisében van. A pajzsmirigy két fő hormont termel: a tiroxint (T4) és a trijód-tironint (T3), amelyek mindegyike jódatomokat tartalmaz. Ezek a hormonok szabályozzák:

• Az anyagcserét és energiafelhasználást
• A növekedést és fejlődést, különösen a központi idegrendszer fejlődését
• A hőszabályozást
• A fehérjeszintézist
• Számos más szerv működését

A pajzsmirigyhormonok szintézise komplex folyamat, amelynek során a pajzsmirigy aktívan felveszi a vérből a jodidionokat, majd oxidálja azokat elemi jóddá. Ezt követően a jód beépül a tirozin aminosavakba, amelyek a tireoglobulin fehérje részei. A jódozott tirozin molekulák összekapcsolódásával jönnek létre a T3 és T4 hormonok.

„A pajzsmirigy rendkívüli hatékonysággal képes koncentrálni a jódot: a pajzsmirigyben található jód koncentrációja akár 20-40-szer magasabb lehet, mint a vérplazmában, ami egyedülálló példája a szervezet szelektív ionfelvételi képességének.”

Jódhiány és következményei

A jódhiány világszerte az egyik leggyakoribb táplálkozási hiányállapot, amely becslések szerint több mint 2 milliárd embert érint. A jódhiány különböző súlyosságú egészségügyi problémákhoz vezethet:

• Golyva (strúma): A pajzsmirigy megnagyobbodása, amely a szervezet azon kísérletének eredménye, hogy kompenzálja a jódhiányt.
• Kreténizmus: Súlyos jódhiány esetén, különösen a magzati fejlődés során, visszafordíthatatlan mentális és fizikai fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki.
• Hypothyreosis: Alulműködő pajzsmirigy, amely anyagcsere-lassulást, fáradékonyságot, súlygyarapodást és más tüneteket okozhat.
• Csökkent kognitív funkciók: Még enyhe jódhiány is befolyásolhatja a kognitív teljesítményt, különösen gyermekeknél.

A jódhiány megelőzésének leghatékonyabb módja a jódozott só használata, amely világszerte a legsikeresebb közegészségügyi beavatkozások egyike.

Jódtúladagolás és toxicitás

Bár a jódhiány gyakoribb probléma, a túlzott jódbevitel is okozhat egészségügyi problémákat:

• Jód-indukált hyperthyreosis: Túlzott jódbevitel fokozhatja a pajzsmirigy működését, különösen olyan egyéneknél, akiknek már van pajzsmirigy-rendellenességük.
• Jód-indukált hypothyreosis: Paradox módon a túl sok jód gátolhatja is a pajzsmirigyhormonok szintézisét (Wolff-Chaikoff-effektus).
• Jódallergia: Ritka esetekben allergiás reakciók jelentkezhetnek jódtartalmú anyagokra.
• Akut mérgezés: Nagy mennyiségű elemi jód bevitele súlyos mérgezést okozhat, amely gyomor-bélrendszeri irritációval, veseelégtelenséggel és más tünetekkel jár.

A jód ajánlott napi bevitele felnőttek számára 150 μg, terhes és szoptató nők esetében 200-290 μg. A biztonságos felső határérték általában 1100 μg/nap körül van.

A jód a táplálkozásban és a jódhiány megelőzése

A jód megfelelő bevitele alapvető fontosságú az egészség fenntartásához. A különböző élelmiszerek jódtartalma és a jódhiány megelőzésére irányuló közegészségügyi intézkedések ismerete segíthet az optimális jódellátás biztosításában.

Jódban gazdag élelmiszerek

A jód természetes forrásai főként a következők:

🌊 Tengeri eredetű élelmiszerek: A tengeri halak, kagylók, algák és más tengeri ételek általában gazdagok jódban. Különösen magas a jódtartalma a tengeri moszatoknak (pl. kombu, wakame, nori).

🧂 Jódozott só: A legtöbb országban a konyhasót jóddal dúsítják (általában kálium-jodid vagy kálium-jodát formájában), ami a legfontosabb forrása a jódbevitelnek.

🥛 Tejtermékek: A tej és tejtermékek jódtartalma változó, de gyakran jelentős, részben a tehenek takarmányának jódtartalma, részben a tejfeldolgozás során használt jódtartalmú fertőtlenítőszerek miatt.

🥚 Tojás: A tojás jódtartalma függ a tyúkok takarmányától, de általában jó jódforrásnak tekinthető.

🥦 Zöldségek: A zöldségek jódtartalma nagymértékben függ a talaj jódtartalmától, amelyben termesztették őket. A tengerparthoz közeli területeken termesztett zöldségek általában több jódot tartalmaznak.

„A táplálkozási jódbevitel globális különbségei drámaiak: míg a tengerparti Japánban az átlagos napi jódbevitel meghaladhatja az 1000 μg-ot a tengeri algák fogyasztása miatt, addig egyes hegyvidéki területeken élők alig jutnak 20-30 μg jódhoz naponta.”

Jódhiány megelőzése világszerte

A jódhiány megelőzésére irányuló erőfeszítések a 20. század egyik legnagyobb közegészségügyi sikertörténetét jelentik. A főbb stratégiák:

• Só jódozása: A legszélesebb körben alkalmazott és leghatékonyabb módszer. Az 1920-as években kezdődött Svájcban és az Egyesült Államokban, majd világszerte elterjedt.
• Jódozott olaj: Egyes súlyosan jódhiányos területeken jódozott olaj injekció vagy kapszula formájában történő alkalmazása hosszú távú jódellátást biztosít.
• Víz jódozása: Néhány területen a közösségi vízellátás jódozása is előfordul.
• Jódtartalmú műtrágyák: A talaj jódtartalmának növelése a termesztett növények jódtartalmát is növeli.

A Nemzetközi Jódhiány Betegségek Elleni Bizottság (ICCIDD), az UNICEF és a WHO együttműködik a globális jódhiány felszámolása érdekében, és jelentős előrelépéseket értek el: míg az 1990-es években a világ lakosságának közel 30%-a volt érintett jódhiányban, addig ez az arány mára 15% alá csökkent.

Jódbevitel monitorozása és szabályozása

A jódbevitel megfelelő szintjének biztosítása érdekében számos ország vezette be a jódbevitel rendszeres monitorozását:

• Vizelet jódkoncentráció mérése: A leggyakrabban használt módszer a populációs jódellátottság felmérésére, mivel a bevitt jód kb. 90%-a a vizelettel ürül.
• Újszülöttkori TSH-szűrés: A magas TSH-szint (pajzsmirigyserkentő hormon) jódhiányra utalhat.
• Golyva előfordulásának felmérése: Különösen iskoláskorú gyermekek körében végzett vizsgálatok.

A jódbevitel szabályozásában kulcsfontosságú a só jódozásának szabványosítása. Az országok többségében jogszabályok írják elő a só jódtartalmát, amely általában 20-40 mg jód/kg só között mozog. A megfelelő jódbevitel biztosítása különösen fontos a veszélyeztetett csoportok (terhes és szoptató nők, csecsemők, gyermekek) esetében.

A jód radioaktív izotópjai és orvosi alkalmazásaik

A jód radioaktív izotópjai fontos szerepet játszanak az orvosi diagnosztikában és terápiában, különösen a pajzsmirigy-rendellenességek területén.

A jód fontosabb radioaktív izotópjai

A jód több radioaktív izotóppal rendelkezik, amelyek közül orvosi szempontból a legfontosabbak:

• Jód-131 (¹³¹I): 8,02 nap felezési idővel rendelkezik, béta- és gamma-sugárzó. Ez a leggyakrabban használt radioaktív jódizotóp a pajzsmirigy betegségek diagnosztikájában és kezelésében.
• Jód-123 (¹²³I): 13,2 óra felezési idővel rendelkezik, gamma-sugárzó. Elsősorban diagnosztikai célokra használják, mivel nem bocsát ki béta-részecskéket, így alacsonyabb a sugárterhelés.
• Jód-125 (¹²⁵I): 59,4 nap felezési idővel rendelkezik, alacsony energiájú gamma-sugárzó. Főként in vitro diagnosztikai tesztekben és brachyterápiában alkalmazzák.
• Jód-124 (¹²⁴I): 4,18 nap felezési idővel rendelkezik, pozitron-sugárzó. PET (pozitron emissziós tomográfia) vizsgálatokban használják.

Diagnosztikai alkalmazások

A radioaktív jód izotópok különösen alkalmasak a pajzsmirigy vizsgálatára, mivel a pajzsmirigy szelektíven felveszi a jódot:

• Pajzsmirigy szcintigráfia: A betegnek kis mennyiségű radioaktív jódot (általában ¹²³I-t) adnak be, majd speciális kamerával (gamma-kamera) követik a jód felhalmozódását a pajzsmirigyben. Ez lehetővé teszi a pajzsmirigy méretének, alakjának és működési állapotának vizsgálatát.
• Pajzsmirigy jódfelvételi teszt: Méri, hogy a pajzsmirigy mennyi radioaktív jódot vesz fel egy adott idő alatt, ami információt nyújt a pajzsmirigy működéséről.
• Egésztest szcintigráfia: Pajzsmirigyrákos betegeknél használják a rák esetleges áttéteinek kimutatására.
• PET vizsgálatok: A ¹²⁴I alkalmazásával végzett PET vizsgálatok részletes háromdimenziós képet adnak a pajzsmirigy működéséről és a rákos elváltozásokról.

Terápiás alkalmazások

A radioaktív jód, különösen a ¹³¹I, fontos terápiás eszköz:

• Hyperthyreosis kezelése: A ¹³¹I béta-sugárzása elpusztítja a túlműködő pajzsmirigyszövetet, így hatékony kezelést jelent Basedow-kór és más pajzsmirigy-túlműködéses állapotok esetén.
• Pajzsmirigyrák kezelése: Papilláris és follikuláris pajzsmirigyrák esetén a műtét után gyakran alkalmaznak radioaktív jód terápiát az esetlegesen megmaradt pajzsmirigyszövet és mikrometasztázisok elpusztítására.
• Brachyterápia: A ¹²⁵I-tel töltött apró kapszulákat bizonyos típusú daganatok (pl. prosztatarák) közvetlen közelébe helyezik, hogy lokalizált sugárkezelést biztosítsanak.

„A radioaktív jód terápia egyedülálló példája a célzott rákkezelésnek, ahol a szervezet természetes biokémiai folyamatait használjuk ki a terápiás ágens szelektív célba juttatására, minimalizálva az egészséges szövetek károsodását.”

Biztonsági megfontolások

A radioaktív jód használata speciális biztonsági intézkedéseket igényel:

• A terápiás dózisú ¹³¹I beadása után a betegek általában néhány napig sugárvédelmi izolációban maradnak.
• A betegeknek speciális előírásokat kell követniük a családtagok és a nyilvánosság sugárterhelésének minimalizálása érdekében.
• A radioaktív jód kiválasztódik a nyállal, vizelettel és verejtékkel, ezért fontos a megfelelő higiéniai intézkedések betartása.
• Terhes és szoptató nőknél ellenjavallt a radioaktív jód alkalmazása, mivel átjut a placentán és kiválasztódik az anyatejbe.

A radioaktív jód izotópok alkalmazása a nukleáris medicina egyik legrégebbi és legsikeresebb területe, amely továbbra is fejlődik az új izotópok és képalkotó technikák megjelenésével.