A hidrogén-telluridok világa talán nem tartozik a legismertebb vegyületek közé, mégis rendkívül fontos szerepet játszanak mind a tudományos kutatásban, mind az ipari alkalmazásokban. Ezek a különleges vegyületek nemcsak elméleti szempontból érdekesek, hanem gyakorlati jelentőségük is egyre növekszik a modern technológiákban.
A hidrogén-telluridok olyan bináris vegyületek, amelyek hidrogén és tellúr atomokból épülnek fel. Bár első hallásra egyszerűnek tűnhetnek, valójában összetett tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek megértése kulcsfontosságú a kémia számos területén. Ezek a vegyületek különböző formákban jelenhetnek meg, mindegyik saját jellegzetességekkel és alkalmazási lehetőségekkel.
Az alábbiakban részletesen megismerkedhetsz a hidrogén-telluridok világával: képleteiket, tulajdonságaikat, elnevezési szabályaikat, valamint gyakorlati alkalmazásaikat. Megtudhatod, hogyan állíthatók elő ezek a vegyületek, milyen biztonsági szempontokat kell figyelembe venni kezelésük során, és hogyan kapcsolódnak a modern technológiai fejlesztésekhez.
A hidrogén-telluridok alapjai
A tellúr mint félfémes elem a periódusos rendszer 16. csoportjában található, közvetlenül a kén és szelén alatt. Ez a pozíció már önmagában sokat elárul a hidrogén-telluridok tulajdonságairól. A tellúr elektronszerkezete lehetővé teszi, hogy hidrogénnel stabil kovalens kötéseket alakítson ki, bár ezek a kötések gyengébbek, mint a könnyebb homológok esetében.
A legegyszerűbb hidrogén-tellurid a hidrogén-tellurid (H₂Te), amely színtelen gáz szobahőmérsékleten. Ez a vegyület rendkívül mérgező és kellemetlen szagú, ami emlékeztet a romlott tojás illatára, bár sokkal intenzívebb. A molekula szerkezete hasonló a vízéhez, de a nagyobb tellúr atom miatt a kötési szögek és távolságok eltérnek.
A hidrogén-telluridok stabilitása jelentősen alacsonyabb, mint a könnyebb analógjaik. Ez a tulajdonság különösen fontos az analitikai kémiában, ahol ezt a jellegzetességet gyakran kihasználják azonosítási célokra.
"A hidrogén-telluridok instabilitása paradox módon teszi őket értékessé bizonyos analitikai eljárásokban, ahol a kontrollált bomlás kulcsfontosságú."
Képletek és molekuláris szerkezet
Alapvető képletek
A hidrogén-telluridok képletei követik a tellúr vegyértéki szabályait. A tellúr általában -2 oxidációs számmal rendelkezik ezekben a vegyületekben, ami meghatározza a lehetséges képleteket:
🔹 H₂Te – hidrogén-tellurid (tellán)
🔹 H₂Te₂ – dihidrogén-ditellurid
🔹 H₂Te₃ – dihidrogén-tritellurid
🔹 H₂Te₄ – dihidrogén-tetratellurid
🔹 H₂Te₅ – dihidrogén-pentatellurid
Ezek a vegyületek politelluridoknak is nevezhetők, ahol a tellúr atomok láncokat alkotnak. A láncban lévő tellúr atomok száma határozza meg a konkrét vegyület tulajdonságait és stabilitását.
A molekuláris geometria szempontjából a H₂Te hajlított szerkezetű, hasonlóan a vízhez. A Te-H kötési szög körülbelül 90°, ami kisebb, mint a víz esetében. Ez a különbség a tellúr nagyobb méretéből és alacsonyabb elektronegativitásából adódik.
Szerkezeti jellemzők
A hidrogén-telluridok szerkezeti elemzése során fontos megérteni a kötések természetét. A Te-H kötés erőssége jelentősen gyengébb, mint a O-H vagy S-H kötések. Ez magyarázza a vegyületek termikus instabilitását és hajlamát a bomlásra.
| Vegyület | Képlet | Kötési szög | Stabilitás |
|---|---|---|---|
| Hidrogén-tellurid | H₂Te | ~90° | Közepes |
| Dihidrogén-ditellurid | H₂Te₂ | Változó | Alacsony |
| Dihidrogén-tritellurid | H₂Te₃ | Változó | Nagyon alacsony |
A politelluridok esetében a tellúr-tellúr kötések is jelen vannak, amelyek további instabilitást okoznak. Ezek a vegyületek hajlamosak a diszproporcionálódásra, különösen magasabb hőmérsékleten.
Fizikai és kémiai tulajdonságok
Fizikai jellemzők
A hidrogén-telluridok fizikai tulajdonságai jelentősen eltérnek a könnyebb homológjaiktól. A H₂Te forráspontja -2°C, ami jóval magasabb, mint a hidrogén-szulfidé (-60°C). Ez a különbség a molekulák közötti erősebb van der Waals kölcsönhatásoknak köszönhető.
A sűrűség szempontjából a hidrogén-tellurid gáz halmazállapotban körülbelül 5,8-szor sűrűbb a levegőnél. Ez fontos biztonsági szempont, mivel a gáz hajlamos a mélyebb helyeken felhalmozódni. A vízben való oldhatóság korlátozott, de savas közegben stabilabb oldatok készíthetők.
A politelluridok általában szilárd halmazállapotúak szobahőmérsékleten, de rendkívül instabilak. Színük a sárga és vörösbarna árnyalatok között változik, a tellúr atomok számától függően.
Kémiai reaktivitás
A hidrogén-telluridok kémiailag aktív vegyületek, amelyek számos reakcióban részt vesznek. Oxidációs hajlamuk kiemelkedő, könnyen oxidálódnak tellúrra és vízre:
H₂Te + 4H₂O₂ → Te + 4H₂O + O₂
Ez a tulajdonság teszi őket értékessé redukciós reakciókban, ahol redukálószerként működhetnek. Fémionokkal reakcióba lépve jellegzetes színű telluridokat képeznek, ami analitikai jelentőséggel bír.
"A hidrogén-telluridok oxidációs érzékenysége egyszerre előny és hátrány – lehetővé teszi speciális alkalmazásokat, de különleges tárolási körülményeket igényel."
A savas és lúgos közegben való viselkedés is eltérő. Savas közegben viszonylag stabilak, míg lúgos közegben gyorsan bomlanak tellúr és hidrogén fejlődése mellett.
Elnevezési szabályok és nómenklatúra
IUPAC elnevezések
A hidrogén-telluridok elnevezése követi a nemzetközi kémiai nómenklatúra szabályait. Az IUPAC rendszer szerint a legegyszerűbb vegyület neve hidrogén-tellurid, de gyakran használatos a tellán elnevezés is, amely a hidridalelnevezési rendszert követi.
A összetettebb politelluridok esetében a tellúr atomok számát előtaggal jelöljük:
- H₂Te₂: dihidrogén-ditellurid
- H₂Te₃: dihidrogén-tritellurid
- H₂Te₄: dihidrogén-tetratellurid
Hagyományos elnevezések
A gyakorlatban gyakran találkozunk hagyományos elnevezésekkel is. A H₂Te-t egyszerűen tellúrhidrogénnek is nevezik, különösen az ipari alkalmazásokban. A politelluridokat pedig kollektíven politelluránoknak is hívják.
Az analitikai kémiában használatos még a tellúros sav elnevezés is a H₂Te vizes oldataira, bár ez nem teljesen pontos, mivel a vegyület nem tipikus sav.
"Az elnevezési szabályok következetes alkalmazása különösen fontos a hidrogén-telluridok esetében, mivel a kis szerkezeti különbségek jelentős tulajdonságbeli eltéréseket okozhatnak."
Előállítási módszerek
Laboratóriumi szintézis
A hidrogén-telluridok előállítása többféle módon történhet, de minden esetben speciális óvintézkedések szükségesek. A leggyakoribb laboratóriumi módszer a tellúr redukciója hidrogénnel magas hőmérsékleten:
Te + H₂ → H₂Te (400-500°C)
Ez a reakció fordítható, ezért a terméket gyorsan le kell hűteni a bomlás elkerülése érdekében. A folyamat hatékonysága javítható katalizátorok használatával, például platina vagy palládium felületeken.
Másik lehetőség a fémtelluridok savas hidrolízise. Alumínium-tellurid vagy cink-tellurid híg sósavval való reakciója során hidrogén-tellurid fejlődik:
Al₂Te₃ + 6HCl → 2AlCl₃ + 3H₂Te
Ipari előállítás
Az ipari méretű termelés általában a tellúr közvetlen hidrogénezésén alapul, speciális reaktorokban. A folyamat során kritikus a hőmérséklet és nyomás pontos szabályozása, mivel a termék instabilitása miatt szűk paraméterablakban kell dolgozni.
A politelluridok előállítása bonyolultabb, gyakran többlépéses szintézist igényel. Először tellúrt oldanak fel megfelelő oldószerben, majd kontrollált körülmények között adják hozzá a hidrogén-forrást.
| Módszer | Hőmérséklet | Nyomás | Hatékonyság |
|---|---|---|---|
| Közvetlen hidrogénezés | 400-500°C | 1-5 bar | 70-85% |
| Fémtellurid hidrolízis | 20-50°C | 1 bar | 60-75% |
| Elektrolítikus módszer | 25°C | 1 bar | 80-90% |
Gyakori hibák és megelőzésük
Tárolási problémák
A hidrogén-telluridok kezelése során a leggyakoribb hiba a nem megfelelő tárolás. Ezek a vegyületek rendkívül érzékenyek a fényre, hőre és oxigénre. Gyakran előfordul, hogy a kutatók alábecsülik ezeket a tényezőket, ami a minták gyors romlásához vezet.
🔸 Fényérzékenység: A hidrogén-telluridok fotokémiailag instabilak
🔸 Hőérzékenység: Már 50°C felett jelentős bomlás kezdődik
🔸 Oxidációs érzékenység: Levegő jelenlétében gyorsan oxidálódnak
🔸 Nedvességérzékenység: Vizes közegben hidrolízis léphet fel
Analitikai hibák
Az analitikai meghatározás során gyakori probléma a mintaelőkészítés során bekövetkező bomlás. Sok analitikus nem veszi figyelembe, hogy a hidrogén-telluridok már a mintavétel során változhatnak. A helyes eljárás gyors feldolgozást és inert atmoszféra használatát igényli.
Másik tipikus hiba a nem megfelelő detektálási módszer választása. A hagyományos spektroszkópiai módszerek nem mindig alkalmasak ezeknek a vegyületeknek a kimutatására, speciális technikák szükségesek.
"A hidrogén-telluridok analitikájában az idő a legfontosabb tényező – a gyors és precíz munkavégzés elengedhetetlen a megbízható eredményekhez."
Biztonsági mulasztások
A biztonsági protokollok be nem tartása súlyos következményekkel járhat. A hidrogén-telluridok rendkívül mérgezők, már kis koncentrációban is veszélyesek. Gyakori hiba a nem megfelelő szellőzés vagy a személyi védőeszközök elhagyása.
Gyakorlati alkalmazások lépésről lépésre
Félvezető előállítás
A hidrogén-telluridok egyik legfontosabb alkalmazási területe a félvezető ipar. A következő lépések mutatják be egy tipikus eljárást:
1. lépés: Alapanyag előkészítése
A tiszta tellúrt inert atmoszférában olvasztják meg, majd kontrollált körülmények között hidrogénnel telítik. A folyamat során folyamatosan monitorozzák a gázösszetételt.
2. lépés: Gőzfázisú leválasztás
A hidrogén-telluridet gőzfázisban vezetik a szubsztrát felületére. A hőmérséklet precíz szabályozása kritikus – általában 300-400°C között dolgoznak.
3. lépés: Rétegnövekedés
A tellúr atomok a felületen rendezett kristálystruktúrát alakítanak ki. A rétegvastagság nanométer pontossággal szabályozható a gázáram és az idő változtatásával.
4. lépés: Utókezelés
A leválasztás után a mintákat inert atmoszférában hűtik le, majd speciális védőrétegekkel látják el az oxidáció elkerülése érdekében.
Analitikai alkalmazás
A hidrogén-telluridok analitikai kémiában is fontosak, különösen nyomelem-meghatározásban:
Előkészítés: A mintát savas közegben roncsolják, majd redukáló körülményeket teremtenek.
Reakció: A tellúrt tartalmazó komponensek hidrogén-telluriddá alakulnak, amely jellegzetes színreakciót ad.
Detektálás: Spektrofotometriás vagy elektrokémiai módszerekkel határozzák meg a koncentrációt.
"A hidrogén-telluridok analitikai alkalmazásában a reprodukálhatóság kulcsa a standardizált körülmények betartása."
Környezeti és biológiai hatások
Környezeti viselkedés
A hidrogén-telluridok környezeti sorsa összetett kérdés. Atmoszférikus körülmények között gyorsan oxidálódnak, tellúr-dioxiddá és vízgőzzé alakulva. Ez a folyamat általában előnyös a környezet szempontjából, mivel a végtermékek kevésbé toxikusak.
Vizes közegben a helyzet bonyolultabb. A hidrogén-telluridok hidrolízise során különböző tellúros vegyületek keletkeznek, amelyek egy része biológiailag aktív. A talajban való viselkedésüket nagymértékben befolyásolja a pH és a redox viszonyok.
Az akkumuláció lehetősége korlátozott a vegyületek instabilitása miatt, de bizonyos mikroorganizmusok képesek tellúrt felhalmozni, ami közvetett módon mégis problémát jelenthet.
Toxikológiai szempontok
A hidrogén-telluridok toxicitása jól dokumentált. A mérgezési tünetek hasonlóak a hidrogén-szulfid okozta mérgezéshez, de súlyosabbak. Már 0,1 ppm koncentráció is irritáló hatású, míg 10 ppm felett életveszélyes lehet.
A krónikus expozíció hatásai között szerepel a központi idegrendszer károsodása, légzőszervi problémák és bőrelváltozások. Különösen veszélyeztetettek azok, akik foglalkozásszerűen érintkeznek ezekkel a vegyületekkel.
"A hidrogén-telluridok kezelése során a megelőzés a legfontosabb – a megfelelő védőeszközök és szellőzés életmentő lehet."
Speciális tulajdonságok és jelenségek
Kvantumkémiai aspektusok
A hidrogén-telluridok elektronszerkezete különleges jelenségeket mutat. A tellúr nagy atommagja miatt relativisztikus hatások lépnek fel, amelyek befolyásolják a kémiai kötések természetét. Ez magyarázza a váratlanul alacsony stabilitást és a különleges spektroszkópiai tulajdonságokat.
A molekuláris orbitálok elemzése azt mutatja, hogy a Te-H kötésekben jelentős d-orbitál karakter van jelen. Ez eltér a könnyebb homológoktól, ahol ez a hatás elhanyagolható.
Izotóphatások
A tellúr több stabil izotópja létezik, ami lehetőséget ad izotópjelöléses kísérletekre. A különböző izotópok eltérő vibrációs frekvenciákat mutatnak, ami értékes információt szolgáltat a molekulaszerkezetről és dinamikáról.
Az izotóphatások különösen fontosak a kinetikai vizsgálatokban, ahol a reakciómechanizmusok feltárásában használhatók fel.
Fotokémiai viselkedés
A hidrogén-telluridok fényérzékenysége nem csak hátrány, hanem speciális alkalmazásokban előnyt is jelenthet. UV-fény hatására kontrollált bomlás következik be, ami felhasználható mintázatkészítésben vagy fotolitográfiai eljárásokban.
A fotokémiai folyamatok mechanizmusa összetett, több párhuzamos reakcióút is lehetséges. A végtermékek között tellúr nanorészecskék is képződhetnek, amelyek egyedi optikai tulajdonságokkal rendelkeznek.
Kapcsolódó vegyületcsaládok
Hidrogén-kalogenidek összehasonlítása
A hidrogén-telluridok a hidrogén-kalogenidek családjába tartoznak, de jelentős eltéréseket mutatnak a többi tagtól:
- Hidrogén-fluorid (HF): Rendkívül erős sav, stabil
- Hidrogén-klorid (HCl): Erős sav, iparilag fontos
- Hidrogén-bromid (HBr): Közepes erősségű sav
- Hidrogén-jodid (HI): Gyenge sav, redukáló tulajdonságok
- Hidrogén-tellurid (H₂Te): Nagyon gyenge sav, instabil
Ez a trend jól mutatja a periódusos rendszerben lefelé haladva bekövetkező változásokat.
Fémtelluridok kapcsolata
A hidrogén-telluridok szorosan kapcsolódnak a fémtelluridokhoz, amelyek fontos félvezető anyagok. Sok esetben a hidrogén-telluridok szolgálnak prekurzorként fémtelluridok szintéziséhez:
H₂Te + Zn → ZnTe + H₂
Ez a reakció alapja számos félvezető eszköz gyártásának.
"A hidrogén-telluridok és fémtelluridok közötti szoros kapcsolat új lehetőségeket nyit a nanotechnológiai alkalmazásokban."
Analitikai módszerek és karakterizálás
Spektroszkópiai technikák
A hidrogén-telluridok spektroszkópiai azonosítása speciális módszereket igényel. Az infravörös spektroszkópia hasznos információkat szolgáltat a Te-H kötések rezgéseiről, de a vegyületek instabilitása miatt gyors mérések szükségesek.
A Raman-spektroszkópia előnyösebb lehet, mivel kevésbé destruktív. A tellúr-hidrogén kötések jellegzetes frekvenciákon jelennek meg, amelyek segítségével megkülönböztethetők más hasonló vegyületektől.
A tömegspektrometria különösen értékes eszköz, mivel lehetővé teszi a molekulaion és fragmentumok egyidejű detektálását. A tellúr izotópmintázata karakterisztikus ujjlenyomatot ad.
Elektrokémiai módszerek
Az elektrokémiai technikák szintén alkalmazhatók a hidrogén-telluridok meghatározására. A polarográfia és voltammetria segítségével nyommennyiségek is kimutathatók.
A redukciós potenciál mérése információt ad a vegyület stabilitásáról és reaktivitásáról. Ez különösen hasznos a politelluridok esetében, ahol a különböző lánchoszszúságú vegyületek eltérő elektrokémiai viselkedést mutatnak.
Ipari jelentőség és alkalmazások
Elektronikai ipar
A félvezető technológiában a hidrogén-telluridok kulcsszerepet játszanak. A tellúr alapú vegyületek, mint a kadmium-tellurid (CdTe) és cink-tellurid (ZnTe), fontos félvezető anyagok. Ezek előállításában gyakran használnak hidrogén-telluridokat prekurzorként.
A molekuláris sugárirányú epitaxia (MBE) technikában a hidrogén-telluridok gőzforrásként szolgálnak. A precíz összetétel-szabályozás lehetővé teszi atomi szintű pontosságú rétegek növesztését.
Napelemipar
A napelemiparban a tellúr alapú vegyületek egyre fontosabbá válnak. A CdTe napelemek hatékonysága folyamatosan javul, és a gyártási költségek csökkennek. A hidrogén-telluridok szerepe ebben a folyamatban alapvető fontosságú.
Az új generációs napelem technológiák, mint a perovszkit-tellúr hibrid cellák, szintén támaszkodnak a hidrogén-telluridok alkalmazására.
Katalízis
Bár kevésbé ismert, de a hidrogén-telluridok katalitikus alkalmazásai is léteznek. Bizonyos hidrogenálási reakciókban a tellúr alapú katalizátorok egyedi szelektivitást mutatnak.
A heterogén katalízisben a tellúr promotorként működhet, javítva a katalizátor teljesítményét és élettartamát.
"A hidrogén-telluridok ipari alkalmazásai folyamatosan bővülnek, köszönhetően a nanotechnológia és az elektronika fejlődésének."
Biztonsági protokollok és kezelési útmutatók
Személyi védelem
A hidrogén-telluridok kezelése során szigorú biztonsági protokollokat kell követni. A személyi védőeszközök közül elengedhetetlen a légzésvédelem, mivel már kis koncentrációk is veszélyesek lehetnek.
A védőruházat kiválasztása során figyelembe kell venni a vegyületek áthatoló képességét. Speciális gumikesztyűk és vegyszerálló ruhák használata ajánlott.
Munkaterületi követelmények
A laboratóriumi munkaterület kialakítása kritikus fontosságú. Hatékony szellőzőrendszer, gázdetektorok és vészhelyzeti zuhanyzó elengedhetetlen. A munkaterületet folyamatosan monitorozni kell a levegő minőségét illetően.
A tárolóhelyiségeket külön kell választani más vegyszerektől, és speciális hőmérséklet-szabályozással kell ellátni.
Hulladékkezelés
A hidrogén-telluridokat tartalmazó hulladékok kezelése speciális eljárásokat igényel. A vegyületek nem önthetők le a csatornába, és nem helyezhetők el a hagyományos hulladékban.
A semlegesítés általában oxidációs eljárásokkal történik, kontrollált körülmények között. A keletkező tellúr-dioxid külön kezelést igényel.
Kutatási irányok és fejlesztések
Nanotechnológiai alkalmazások
A nanotechnológia területén a hidrogén-telluridok új lehetőségeket kínálnak. A tellúr nanorészecskék egyedi optikai és elektromos tulajdonságai miatt érdekesek a kutatók számára.
A kvantumpont technológiában a tellúr alapú anyagok ígéretes kandidátok. A hidrogén-telluridok precíz felhasználásával kontrollálható méretű és tulajdonságú nanorészecskék állíthatók elő.
Biomedikai kutatások
Meglepő módon a hidrogén-telluridok biomedikai alkalmazásai is kutatás tárgyát képezik. Bizonyos tellúr vegyületek antimikrobiális tulajdonságokat mutatnak, ami új antibiotikumok fejlesztéséhez vezethet.
A rákkutatásban is van szerepük, mivel egyes tellúr alapú vegyületek szelektív citotoxicitást mutatnak tumor sejtekkel szemben.
Környezeti alkalmazások
A környezetvédelemben a hidrogén-telluridok szerepe kettős. Egyrészt környezeti szennyezők lehetnek, másrészt felhasználhatók bizonyos szennyezők eltávolítására.
A nehézfém-szennyezések kezelésében a tellúr alapú anyagok hatékony adszorbensek lehetnek. A szelektív kötődés miatt specifikus fémek távolíthatók el velük.
Összehasonlító elemzés
Költség-haszon elemzés
A hidrogén-telluridok gazdasági aspektusai összetettek. A tellúr viszonylagos ritkasága miatt ezek a vegyületek drágábbak, mint a könnyebb homológjaik. Azonban speciális tulajdonságaik miatt bizonyos alkalmazásokban nincs alternatíva.
Az ipari felhasználásban a költségek optimalizálása folyamatos kihívás. A hatékonyabb szintézismódszerek és újrahasznosítási technológiák fejlesztése kulcsfontosságú.
Teljesítmény összehasonlítás
Más hidrogén-kalogenidekkel összehasonlítva a hidrogén-telluridok egyedi tulajdonságprofillt mutatnak. Bár kevésbé stabilak, bizonyos alkalmazásokban ez előnyt jelenthet.
A félvezető alkalmazásokban a tellúr alapú anyagok gyakran felülmúlják a hagyományos szilícium alapú megoldásokat bizonyos paraméterekben.
| Tulajdonság | H₂S | H₂Se | H₂Te |
|---|---|---|---|
| Stabilitás | Magas | Közepes | Alacsony |
| Toxicitás | Magas | Nagyon magas | Rendkívül magas |
| Ipari használat | Széles körű | Korlátozott | Specializált |
Gyakran Ismételt Kérdések
Miért olyan instabilak a hidrogén-telluridok?
A tellúr nagy mérete és alacsony elektronegativitása miatt a Te-H kötések gyengébbek, mint a könnyebb homológok esetében. Ez termikus és fotokémiai instabilitáshoz vezet.
Hogyan lehet biztonságosan kezelni a hidrogén-telluridokat?
Mindig inert atmoszférában, megfelelő szellőzés mellett, teljes személyi védőfelszerelés használatával. Kerülni kell a fény, hő és oxigén hatását.
Milyen analitikai módszerek alkalmasak a kimutatásukra?
Tömegspektrometria, Raman-spektroszkópia és elektrokémiai módszerek a legmegfelelőbbek. A gyors mérés elengedhetetlen a bomlás elkerülése érdekében.
Van-e ipari jelentőségük a hidrogén-telluridoknak?
Igen, főként a félvezető- és nanotechnológiai iparban. Prekurzorként szolgálnak tellúr alapú félvezető anyagok előállításában.
Milyen környezeti hatásaik vannak?
Rendkívül toxikusak, de instabilitásuk miatt nem akkumulálódnak a környezetben. Gyorsan oxidálódnak kevésbé ártalmas termékekké.
Hogyan állíthatók elő laboratóriumi körülmények között?
A leggyakoribb módszer a tellúr közvetlen hidrogénezése magas hőmérsékleten, vagy fémtelluridok savas hidrolízise kontrollált körülmények között.
