A modern kémia világában kevés vegyület kelt olyan izgalmat, mint azok, amelyek egyszerre rendelkeznek egyszerű szerkezettel és rendkívüli sokoldalúsággal. A kinolin pontosan ilyen molekula – egy aromás heterociklikus vegyület, amely évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat és gyakorlati szakembereket egyaránt. Ez a biciklusos rendszer nemcsak elméleti szempontból érdekes, hanem valóságos hatással van mindennapi életünkre is.
A kinolin egy olyan nitrogéntartalmú heterociklus, amely a benzolgyűrű és a piridin egyesítéséből jön létre. Ez a különleges szerkezet lehetővé teszi, hogy számos különböző területen alkalmazhassuk: a gyógyszeripartól kezdve a festékgyártáson át egészen a modern nanotechnológiáig. A molekula egyedülálló tulajdonságai abból erednek, hogy egyszerre tartalmaz aromás és bázikus karaktert.
Ebben az átfogó áttekintésben minden fontos információt megismerhetsz erről a lenyűgöző vegyületről. Megtudhatod, hogyan épül fel a szerkezete, milyen fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, és hogyan használják fel a gyakorlatban. Emellett betekintést nyerhetsz a legfontosabb származékokba és azok alkalmazási területeibe is.
A kinolin alapszerkezete és elnevezése
A kinolin molekulájának megértése a szerkezeti felépítés alapos áttekintésével kezdődik. Ez a vegyület két kondenzált gyűrűből áll: egy benzolgyűrűből és egy piridingyűrűből, amelyek közös oldalt alkotnak. A C₉H₇N molekulaképletű vegyület a naftalin nitrogéntartalmú analógjaként is felfogható.
Az elnevezési rendszer szerint a kinolin gyűrűjében a szénatomokat 1-től 8-ig számozzuk, míg a nitrogénatom az 1-es pozíciót foglalja el. Ez a számozási rendszer kulcsfontosságú a származékok helyes megnevezéséhez és tulajdonságaik megértéséhez.
A molekula delokalizált π-elektron rendszere 10 π-elektront tartalmaz, ami megfelel a Hückel-szabálynak (4n+2, ahol n=2). Ez biztosítja az aromás stabilitást, amely a kinolin kémiai viselkedésének alapja.
A kinolin felfedezése és történelmi háttere
A kinolin felfedezése szorosan kapcsolódik a szénkátrány desztillációjának korai kutatásaihoz. A 19. század közepén több kutató is izolálta ezt a vegyületet különböző természetes forrásokból, bár kezdetben nem ismerték fel pontos szerkezetét.
Az első szintetikus előállítási módszereket is ebben az időszakban dolgozták ki. A Skraup-szintézis és a Friedländer-szintézis máig használatos módszerek, amelyek lehetővé teszik a kinolin és származékainak hatékony előállítását laboratóriumi és ipari körülmények között.
A szerkezet pontos meghatározása forradalmasította a heterociklusos kémia területét, és megnyitotta az utat számos új gyógyszer és ipari vegyszer fejlesztése előtt.
Fizikai tulajdonságok és spektroszkópiai jellemzők
A kinolin fizikai tulajdonságai közül kiemelkedik a 159°C-os forráspont és a -15°C-os olvadáspont. Szobahőmérsékleten színtelen, jellegzetes szagú folyadék, amely vízben gyengén oldódik, de a legtöbb szerves oldószerrel korlátlanul elegyedik.
A molekula poláris természete a nitrogénatom jelenlétének köszönhető. Ez befolyásolja az oldhatósági tulajdonságokat és a molekulaközi kölcsönhatásokat is. A kinolin dipólusmomentuma körülbelül 2,2 Debye, ami közepesen poláris molekulává teszi.
Spektroszkópiai szempontból a kinolin karakterisztikus jeleket ad mind az UV-Vis, mind az NMR spektroszkópiában. Az ultraibolya spektrumban több abszorpciós sáv figyelhető meg, amelyek az aromás π→π* átmeneteknek felelnek meg.
Optikai tulajdonságok és fluoreszcencia
A kinolin és számos származéka fluoreszcens tulajdonságokkal rendelkezik, ami különösen értékessé teszi őket analitikai alkalmazásokban. A fluoreszcencia kvantumhozama oldószerfüggő, és pH-változásokra is érzékeny.
Ez a tulajdonság lehetővé teszi a kinolin-alapú vegyületek használatát fluoreszcens jelölőanyagokként és érzékelőkként. A molekula gerjesztési és emissziós spektruma jól elkülöníthető, ami precíz méréseket tesz lehetővé.
Az optikai tulajdonságok módosíthatók különböző szubsztituensek bevezetésével, ami testre szabott fluoreszcens anyagok fejlesztését teszi lehetővé.
| Tulajdonság | Érték | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Molekulatömeg | 129,16 g/mol | C₉H₇N |
| Forráspont | 238°C | Atmoszférikus nyomáson |
| Olvadáspont | -15°C | Tiszta anyag |
| Sűrűség | 1,093 g/cm³ | 20°C-on |
| Oldhatóság vízben | 6,1 g/L | 25°C-on |
| pKa | 4,85 | Konjugált sav |
Kémiai reakciók és reaktivitás
A kinolin kémiai viselkedése egyedülálló, mivel egyszerre mutat aromás és heterociklusos jellemzőket. A molekula két különböző gyűrűje eltérő reaktivitást mutat, ami sokféle szelektív reakció lehetőségét nyitja meg.
A piridingyűrű elektronfelvevő természetű, ami megnehezíti az elektrofil szubsztitúciós reakciókat ezen a részen. Ezzel szemben a benzolgyűrű könnyebben vesz részt elektrofil szubsztitúcióban, különösen az 5-ös és 8-as pozíciókban.
Nukleofil szubsztitúciós reakciók főként a piridingyűrűn mennek végbe, különösen a 2-es és 4-es pozíciókban. Ez a szelektivitás lehetővé teszi a célzott funkcionalizálást és komplex származékok szintézisét.
Savbázis tulajdonságok
A kinolin gyenge bázis, pKa értéke 4,85. Ez azt jelenti, hogy erős savakkal sókat képez, amelyek vízben jól oldódnak. A bázikus karakter a nitrogénatom magános elektronpárjának köszönhető.
Savas közegben a kinolin protonálódik, ami megváltoztatja a molekula elektroneloszlását és reaktivitását. A protonált forma másként viselkedik kémiai reakciókban, ami pH-függő szelektivitást tesz lehetővé.
Ez a tulajdonság különösen fontos biológiai rendszerekben, ahol a pH-változások befolyásolhatják a kinolin-származékok aktivitását és oldhatóságát.
"A kinolin egyedülálló szerkezete lehetővé teszi, hogy egyszerre legyen aromás és heterociklusos, ami rendkívül sokoldalú reaktivitást eredményez."
Oxidációs és redukciós reakciók
A kinolin részt vehet különböző oxidációs és redukciós folyamatokban. Oxidáló szerekkel történő kezelés során különböző kinolinoxidok keletkezhetnek, amelyek önmagukban is értékes vegyületek.
Redukciós körülmények között a piridingyűrű részlegesen vagy teljesen hidrogénezhető, ami tetrahidrokinolin vagy dekahidrokinolin származékokhoz vezet. Ezek a vegyületek eltérő biológiai aktivitással rendelkeznek.
A fémkomplexek képzése is fontos reakciótípus, ahol a kinolin ligandum szerepét tölti be. Ezek a komplexek katalitikus és anyagtudományi alkalmazásokban hasznosak.
Legfontosabb kinolin származékok
A kinolin származékok sokfélesége lenyűgöző, és mindegyik csoport egyedi tulajdonságokkal és alkalmazási területekkel rendelkezik. Az alábbiakban a legjelentősebb származékcsoportokat tekintjük át:
🔬 Hidroxikinolin származékok
- 8-hidroxikinolin: Fémionok kimutatására és kelátor terápiában
- 5,7-diklór-8-hidroxikinolin: Antimikrobiális tulajdonságok
- Klorokinolin: Malária elleni gyógyszer alapanyaga
💊 Alkaloida típusú származékok
- Kinin: Természetes maláriaellenes szer
- Kinidin: Szívritmuszavar kezelésében használatos
- Cinkonin és cinkonadin: Optikailag aktív vegyületek
🧪 Szintetikus farmakológiai származékok
- Meflokvin: Modern maláriaellenes szer
- Halofantrin: Trópusi betegségek kezelése
- Bedaquilin: Tuberkulózis elleni antibiotikum
A hidroxikinolin származékok különösen fontosak az analitikai kémiában. Az 8-hidroxikinolin képes kelátkomplexeket képezni számos fémionnal, ami lehetővé teszi azok szelektív kimutatását és elválasztását.
Ezek a komplexek gyakran színesek és fluoreszcensek, ami megkönnyíti a detektálást. A módszer érzékenysége és szelektivitása révén máig használatos nyomelemek meghatározására környezeti és biológiai mintákban.
Kinolin-karbonsav származékok
A kinolin-karbonsavak fontos építőkövei a gyógyszerkémiának. A 2-kinolinkarbonsav és származékai antibakteriális tulajdonságokkal rendelkeznek, és számos fluorokinolon antibiotikum alapját képezik.
Ezek a vegyületek a DNS-giráz enzim gátlásán keresztül fejtik ki hatásukat, ami megakadályozza a baktériumok szaporodását. A kinolinkarbonsav váz módosítása lehetővé teszi a spektrum és a hatékonyság finomhangolását.
A nalidixsav volt az első klinikai használatba került kinolinkarbonsav származék, amely megnyitotta az utat a modern fluorokinolon antibiotikumok fejlesztése előtt.
Biológiai aktivitás és gyógyászati alkalmazások
A kinolin és származékainak biológiai aktivitása rendkívül sokrétű, ami számos terápiás alkalmazást tesz lehetővé. A molekula képes átjutni biológiai membránokon, és különböző celluláris célpontokkal kölcsönhatásba lépni.
Az antimalarialis hatás a legismertebb és legrégebben használt tulajdonság. A kinin és szintetikus származékai évszázadok óta képezik a malária kezelésének alapját. A hatásmechanizmus összetett, és magában foglalja a parazita hemoglobin lebontásának zavarát.
A kinolin származékok antimikrobiális spektruma azonban ennél jóval szélesebb. Számos vegyület hatásos baktériumok, gombák és vírusok ellen is, ami sokféle fertőzés kezelésében teszi őket hasznossá.
Rákellenes tulajdonságok
A modern kutatások kimutatták, hogy bizonyos kinolin származékok citotoxikus hatással rendelkeznek rosszindulatú sejtekkel szemben. Ez a tulajdonság új lehetőségeket nyit meg a rákterápia területén.
A hatásmechanizmus gyakran a DNS-sel való kölcsönhatáson alapul. A kinolin molekulák képesek interkalálódni a DNS kettős hélix között, ami megzavarja a replikációt és transzkripciót.
Egyes származékok specifikus enzimeket gátolnak, amelyek a rákos sejtek túlélése és szaporodása szempontjából kritikusak. Ez szelektív citotoxicitást eredményez, ami csökkenti a mellékhatásokat.
"A kinolin származékok biológiai sokfélesége abból ered, hogy képesek különböző molekuláris célpontokkal kölcsönhatni, ami széles spektrumú terápiás lehetőségeket nyit meg."
Neurológiai alkalmazások
Újabb kutatások szerint egyes kinolin származékok neuroprotektív hatással rendelkeznek. Ezek a vegyületek képesek védeni az idegsejtek károsodásától és elősegíteni a regenerációt.
A hatásmechanizmus gyakran antioxidáns tulajdonságokon és a gyulladásos folyamatok gátlásán alapul. Ez különösen ígéretes az olyan neurodegeneratív betegségek kezelésében, mint az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór.
Egyes kinolin származékok befolyásolják a neurotranszmitter rendszereket is, ami antidepresszáns vagy anxiolitikus hatásokat eredményezhet.
| Származék | Fő alkalmazás | Hatásmechanizmus | Fejlesztési fázis |
|---|---|---|---|
| Klorokin | Malária, autoimmun betegségek | Lizoszóma pH növelés | Klinikai használat |
| Meflokvin | Malária | Parazita membránkárosítás | Klinikai használat |
| 8-hidroxikinolin | Antimikrobiális, fémkeláció | Fémion megkötés | Preklinikai |
| Bedaquilin | Tuberkulózis | ATP szintáz gátlás | Klinikai használat |
| PK11195 | Neurológiai kutatás | TSPO receptor antagonista | Kutatási eszköz |
Szintézismódszerek és ipari előállítás
A kinolin ipari előállítása több bevált szintézismódszeren alapul, amelyek mindegyike különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik. A választás gyakran a kívánt tisztaságtól, a mennyiségtől és a gazdaságossági szempontoktól függ.
A Skraup-szintézis az egyik legrégebbi és legszélesebb körben használt módszer. Ez a reakció anilin, glicerin, kénsav és oxidálószer (általában nitrózókénsav) felhasználásával megy végbe. A folyamat exoterm természetű, és gondos hőmérséklet-szabályozást igényel.
A Friedländer-szintézis alternatív megközelítést kínál, ahol 2-aminobenzaldehid és keton kondenzációjával jutunk kinolinhoz. Ez a módszer gyakran szelektívebb és enyhébb reakciókörülményeket tesz lehetővé.
Modern katalitikus módszerek
A 21. század fejlesztései új, környezetbarát katalitikus módszereket hoztak. Ezek közé tartoznak a fémkatalizált ciklizációs reakciók, amelyek gyakran alacsonyabb hőmérsékleten és nyomáson mennek végbe.
A mikrohullámú szintézis jelentős előrelépést jelent a reakcióidő csökkentésében. Ez a technika lehetővé teszi a kinolin származékok gyors és hatékony előállítását, ami különösen hasznos a gyógyszerkutatásban.
A folyamatos áramlású reaktorok használata is egyre elterjedtebb, mivel jobb hőmérséklet- és nyomásszabályozást tesz lehetővé, ami biztonságosabb és reprodukálhatóbb folyamatokat eredményez.
"A modern szintézismódszerek fejlődése lehetővé tette a kinolin származékok gazdaságos és környezetbarát előállítását ipari méretekben."
Tisztítási és analitikai módszerek
A nyers kinolin tisztítása kritikus lépés az ipari folyamatban. A desztilláció a leggyakoribb módszer, de gyakran kombinálják kristályosítással vagy kromatográfiás technikákkal.
A minőségellenőrzés során különböző analitikai módszereket alkalmaznak. A gázkromatográfia (GC) és a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfia (HPLC) standard módszerek a tisztaság meghatározására.
A spektroszkópiai módszerek, különösen az NMR és a tömegspektrometria, lehetővé teszik a szerkezet pontos azonosítását és a szennyeződések kimutatását.
Gyakorlati példa: 8-hidroxikinolin szintézise
Az alábbiakban bemutatjuk az 8-hidroxikinolin laboratóriumi előállításának lépéseit, amely jól szemlélteti a kinolin származékok szintézisének gyakorlati aspektusait.
Szükséges anyagok és eszközök:
- 8-aminokinolin (5,0 g)
- Nátrium-nitrit (2,1 g)
- Koncentrált sósav (20 mL)
- Réz(I)-klorid (0,5 g)
- Desztillált víz (100 mL)
- Lombik, hűtő, mágneses keverő
1. lépés: Diazóniumsó képzése
Az 8-aminokinolint feloldjuk híg sósavban, majd 0-5°C-ra hűtjük. Lassan hozzáadjuk a nátrium-nitrit vizes oldatát, miközben folyamatosan keverjük. A hőmérsékletet 5°C alatt tartjuk.
2. lépés: Sandmeyer-reakció
A diazóniumsó oldatához hozzáadjuk a réz(I)-klorid vizes oldatát. A reakcióelegyet óvatos melegítéssel 60-70°C-ra emeljük, és 2 órán át keverjük.
3. lépés: Feldolgozás és tisztítás
A reakcióelegyet lehűtjük, majd nátrium-hidroxid oldattal lúgosítjuk pH 9-re. A kicsapódott terméket szűrjük, mossuk és újrakristályosítjuk etanolból.
Gyakori hibák és elkerülésük
A szintézis során több gyakori hiba is előfordulhat. A hőmérséklet-szabályozás kritikus fontosságú – túl magas hőmérséklet mellékreakciókat okozhat, míg túl alacsony hőmérséklet lassú vagy hiányos reakcióhoz vezet.
A pH helyes beállítása szintén kulcsfontosságú. Túl savas közeg protonálhatja a kinolinmolekulát, míg túl lúgos közeg hidrolízist okozhat. A folyamatos pH-monitoring elengedhetetlen.
A tisztítási lépések elhagyása vagy nem megfelelő végrehajtása jelentősen csökkentheti a termék tisztaságát. A rekristályosítás körülményeinek optimalizálása gyakran szükséges a kívánt tisztaság eléréséhez.
"A sikeres kinolin szintézis kulcsa a reakciókörülmények precíz szabályozása és a tisztítási lépések gondos végrehajtása."
Környezeti hatások és biológiai lebonthatóság
A kinolin és származékainak környezeti viselkedése összetett témakör, amely mind a természetes előfordulást, mind az ipari kibocsátást magában foglalja. Ezek a vegyületek természetes módon is előfordulnak bizonyos növényekben és mikroorganizmusokban.
Az ipari felhasználás során keletkező kibocsátások környezeti monitoring tárgyát képezik. A kinolin vízben való mérsékelten jó oldhatósága miatt képes a vízi rendszerekbe jutni, ahol különböző átalakulásokon mehet keresztül.
A biológiai lebonthatóság szempontjából a kinolin közepesen rezisztens vegyület. Bizonyos mikroorganizmusok képesek metabolizálni, de a folyamat viszonylag lassú és specifikus körülményeket igényel.
Ökotoxikológiai szempontok
A vízi élővilágra gyakorolt hatások vizsgálata kimutatja, hogy a kinolin mérsékelt toxicitással rendelkezik. A hatás koncentrációfüggő, és különböző fajok eltérő érzékenységet mutatnak.
A bioakkumuláció viszonylag alacsony, ami kedvező tulajdonság környezeti szempontból. A molekula poláris természete korlátozza a zsírszövetben való felhalmozódást.
A talajba került kinolin különböző kémiai és biológiai folyamatok hatására alakul át. Az adszorpció mértéke függ a talaj pH-jától és szerves anyag tartalmától.
"A kinolin környezeti viselkedésének megértése elengedhetetlen a fenntartható felhasználás és a környezeti kockázatok minimalizálása szempontjából."
Hulladékkezelési módszerek
Az ipari hulladékokban található kinolin kezelése speciális eljárásokat igényel. A termikus kezelés hatékony módszer a teljes mineralizációra, de magas energiaigénye miatt költséges.
A biológiai kezelés alternatív megközelítést kínál, ahol specifikus mikroorganizmus törzseket használnak a lebontásra. Ez a módszer környezetbarátabb, de lassabb és körülményesebb.
Az adszorpciós eljárások, különösen az aktív szén használata, lehetővé teszi a kinolin eltávolítását vizes oldatokból. A regenerálható adszorbensek használata gazdaságossá teszi ezt a módszert.
Analitikai módszerek és kimutatás
A kinolin és származékainak pontos analitikai meghatározása kritikus fontosságú mind a kutatásban, mind az ipari alkalmazásokban. A különböző módszerek eltérő érzékenységgel és szelektivitással rendelkeznek.
A kromatográfiás módszerek közül a HPLC a legszélesebb körben használt. A fordított fázisú oszlopok kiváló elválasztást biztosítanak a kinolin származékok között, míg az UV-detektálás megfelelő érzékenységet nyújt.
A gázkromatográfia különösen hasznos illékony kinolin származékok esetében. A tömegspektrometriás detektálás (GC-MS) lehetővé teszi az egyidejű azonosítást és mennyiségi meghatározást.
Spektroszkópiai azonosítás
Az NMR spektroszkópia alapvető eszköz a kinolin származékok szerkezeti azonosításában. A ¹H-NMR spektrumban a piridin- és benzolgyűrű protonjai karakterisztikus kémiai eltolódásokat mutatnak.
A ¹³C-NMR további strukturális információkat nyújt, különösen a szubsztituensek pozíciójának meghatározásában. A 2D-NMR technikák lehetővé teszik a bonyolult származékok teljes szerkezeti felderítését.
Az infravörös spektroszkópia hasznos a funkciós csoportok azonosítására. A kinolin C=N és C=C nyújtási rezgései karakterisztikus frekvenciákon jelennek meg.
Fluoreszcencia alapú módszerek
A kinolin természetes fluoreszcenciája lehetővé teszi érzékeny fluoreszcens módszerek fejlesztését. Ezek különösen hasznosak nyommennyiségek kimutatására biológiai és környezeti mintákban.
A fluoreszcencia polarizáció mérése információt nyújt a molekula kötődési állapotáról és környezetéről. Ez különösen hasznos fehérje-ligand kölcsönhatások vizsgálatában.
Az időfelbontásos fluoreszcencia spektroszkópia lehetővé teszi a gerjesztett állapot élettartamának meghatározását, ami további szerkezeti információkat szolgáltat.
"A modern analitikai módszerek kombinációja lehetővé teszi a kinolin származékok pontos és megbízható meghatározását komplex mintákban is."
Jövőbeli kutatási irányok és fejlesztések
A kinolin kémia területén folyó kutatások számos ígéretes irányt mutatnak. Az egyik legfontosabb terület a személyre szabott gyógyszerek fejlesztése, ahol a kinolin váz módosításával specifikus betegségekre és genetikai profilokra optimalizált molekulákat hoznak létre.
A nanotechnológiai alkalmazások szintén jelentős potenciált rejtenek. A kinolin származékok egyedülálló optikai tulajdonságai alkalmassá teszik őket molekuláris szenzorokban és optikai eszközökben való használatra.
A zöld kémiai megközelítések egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Az új katalitikus rendszerek fejlesztése célja a környezetbarát és gazdaságos szintézismódszerek kidolgozása.
Számítógépes kémiai módszerek
A molekulamodellezés és kvantumkémiai számítások egyre fontosabb szerepet játszanak új kinolin származékok tervezésében. Ezek a módszerek lehetővé teszik a tulajdonságok előrejelzését szintézis előtt.
A gépi tanulás algoritmusok alkalmazása forradalmasíthatja a gyógyszerfejlesztést. Nagy adatbázisok elemzésével új struktura-hatás összefüggések tárhatók fel.
A virtuális szűrési módszerek jelentősen csökkenthetik a kísérleti munkát és gyorsíthatják az új vegyületek azonosítását.
Milyen a kinolin alapszerkezete?
A kinolin egy biciklusos aromás heterociklus, amely egy benzolgyűrűből és egy piridingyűrűből áll. A két gyűrű kondenzált rendszert alkot, ahol közös oldalt osztoznak. A molekulaképlete C₉H₇N, és 10 π-elektront tartalmaz, ami aromás stabilitást biztosít.
Mik a kinolin legfontosabb fizikai tulajdonságai?
A kinolin szobahőmérsékleten színtelen folyadék, forráspontja 238°C, olvadáspontja -15°C. Jellegzetes szaga van, vízben mérsékelten oldódik (6,1 g/L), de szerves oldószerekkel korlátlanul elegyedik. Sűrűsége 1,093 g/cm³ 20°C-on.
Hogyan viselkedik a kinolin kémiai reakciókban?
A kinolin gyenge bázis (pKa = 4,85), amely savakkal sókat képez. A benzolgyűrű elektrofil szubsztitúcióban vesz részt, főként az 5-ös és 8-as pozíciókban, míg a piridingyűrű nukleofil támadásoknak ellenáll. A molekula részt vehet oxidációs, redukciós és komplexképző reakciókban is.
Mik a kinolin legfontosabb származékai?
A legjelentősebb származékok közé tartoznak a hidroxikinolin vegyületek (8-hidroxikinolin), az antimalarialis szerek (kinin, klorokin, meflokvin), a kinolinkarbonsavak (antibiotikumok alapanyagai) és különböző szintetikus farmakológiai hatóanyagok.
Milyen biológiai hatásokkal rendelkezik a kinolin?
A kinolin származékok széles spektrumú biológiai aktivitást mutatnak: antimalarialis, antibakteriális, gombaellenes és vírusellenes hatásokkal rendelkeznek. Egyes származékok rákellenes tulajdonságokat is mutatnak, és újabb kutatások neuroprotektív hatásokat is kimutattak.
Hogyan állítják elő a kinolint iparilag?
Az ipari előállítás főként a Skraup-szintézisen alapul, amely anilin, glicerin, kénsav és oxidálószer reakciójával megy végbe. Alternatív módszer a Friedländer-szintézis. Modern megközelítések között szerepelnek a katalitikus módszerek és a mikrohullámú szintézis.
