A stroncium (vegyjele: Sr) az alkáliföldfémek csoportjába tartozik, és a periódusos rendszerben a 38-as rendszámú elemként található. Ez az ezüstfehér fémes elem a természetben nem fordul elő szabad állapotban, hanem különböző ásványokban kötött formában található, mint például a celestin (SrSO4) és a strontianit (SrCO3). Ezek az ásványok a fő forrásai a stronciumnak, amelyet iparilag is kitermelnek és hasznosítanak.
A stronciumot először 1790-ben izolálta Adair Crawford és William Cruickshank skót kémikusok, akik a skóciai Strontian községben talált ásványból nyerték ki. Az elem nevét is innen kapta. Bár stronciumot magát viszonylag későn fedezték fel, ásványai régóta ismertek voltak, és már az ókorban is felhasználták őket.
A stroncium legnagyobb termelői közé tartozik Kína, mely ország jelentős mennyiségeket bányászik ki évente. Más jelentős termelő országok között szerepel Törökország és Mexikó. A világszintű kitermelés évente több ezer tonna stroncium-ásványt tesz ki.
Ezen ásványok mellett, a stroncium előfordulása gyakori más ásványokban és kőzetekben is, amelyek közvetetten hozzájárulnak a földkéregben lévő stroncium mennyiségéhez. A földkéregben való eloszlása miatt gyakran találkozhatunk vele tengeri üledékekben és más sedimentekben.
A stroncium alkalmazása sokrétű; használják például pirotechnikai eszközökben a vörös láng színének előállítására, továbbá bevonatokat és kerámiákat is gyártanak belőle. Az orvostudományban pedig egy bizonyos izotópja (stroncium-89) hasznos lehet csontmetasztázis kezelésére rákbetegeknél.
Stroncium vegyjel és tulajdonságai
A stroncium egy kémiai elem, amelynek vegyjele Sr, rendszáma 38. Ez az elem a periódusos rendszer alkáliföldfém csoportjába tartozik, és ezért sok tulajdonságában hasonlít a csoport többi tagjára, mint például a kalciumra vagy a báriumra. A stroncium természetes állapotban nem fordul elő szabad formában, hanem általában sók formájában található meg különböző ásványokban, mint például a celestin (stroncium-szulfát) és a strontianit (stroncium-karbonát).
A stroncium ezüstfehér fémes csillogású elem, amely levegőn gyorsan oxidálódik. Ezért a stronciumot általában olajban vagy más oxigéntől elzárva tárolják. A fizikai tulajdonságai között szerepel, hogy viszonylag puha, könnyen megmunkálható és alacsony olvadásponttal rendelkezik (kb. 777 °C).
Kémiai reakcióiban a stroncium tipikusan +2 oxidációs állapotban fordul elő. Vízzel való érintkezésekor hidrogén fejlődik, és stroncium-hidroxid keletkezik, ami erőteljes lúgos kémhatású oldatot eredményez. Az elem további fontos vegyi reakciója az oxigénnel való kombinálódás, melynek eredményeképpen stroncium-oxid jön létre.
Stronciumot felhasználják pirotechnikai célokra is, jellegzetes vörös lángot biztosító összetevőként. Ezenkívül alkalmazzák úgynevezett „getter” anyagként vákuumcsövekben, hogy eltávolítsa az oxigént és más gázokat az üres térben.
Biokémiai vonatkozásban a stronciumnak van szerepe az emberi testben, különösen az osteoporózis kezelésére használt gyógyszerek összetevőjeként. Ezek a gyógyszerek segíthetnek növelni a csontsűrűséget és csökkenteni a törés kockázatát.
A természetben előforduló stroncium izotópjai között négy stabil izotóp található: ^84Sr, ^86Sr, ^87Sr és ^88Sr. Az ^87Sr izotóp rádiogén leányizotópként szolgál geokronológiai vizsgálatokhoz, lehetőséget biztosítva arra hogy tudósok meghatározzák különböző kőzetek és ásványok korát.